Mexico

Életemben először elhagytam a jó öreg kontinenst (hacsak nem számítjuk azt az 1 órát amikor átnéztünk a Boszpurusz túloldalára Ázsiába) és Mexikóba látogattunk két hétre. Az utunkat egy kedves barátunk - aki kint él - kiválóan megszervezte (köszi Szandra:), így jóval kevesebb dolognak kellett utánajárnom mint egyébként egy-egy utazásnál szoktam, de azért néhány képpel kiegészítve leírom a tapasztalatainkat.

Utazás

Sok a lehetőség, a mi választásunk: Budapest - London - Dallas - Mexico City: 20 óra a várakozásokkal együtt. Igen hosszú, még úgy is elég rosszul bírtuk hogy hárman terpeszkedtünk az 5 üléses sorban - nagy mázlisták voltunk pedig. A repülős kaja nem igazán lopta be magát a szívembe - de ott még lelkesen kanalaztam persze, legalább ment az idő azzal is. Ámbátor a vacsira kapott pizza igencsak megfuttatott a Dallas-i reptéren. 

Egy jó tanács: ha Dallasban (vagy általában az USA-ban a vámnál) megkérdezik hogy van-e nálad enni/inni való akkor gyors és határozott NEM a válasz (mert különben jobbra el a hosszú üres csarnokba ahol töviről hegyire átnézik a csomagot, és könnyen lekéshetjük a csatlakozást).

 

Az immigriation-t pedig egész jól megúsztuk (mert hogy ilyenkor a kedves amcsik újlenyomatot vesznek, lefényképeznek, mert biztos el akarom téríteni a gépet, de legalábbis kolbászt csempészek Mexikóba ...)

Mikor megérkeztünk Mexico city-be, ott a reptéren várt egy kis lottósorsolás, megnyomsz egy gombot ha zöld mehetsz a városba Isten hírével, ha nem akkor jön itt is a töviről hegyire átnézése a csomagnak. Mi megúsztuk három zöldet nyomtunk :)

Miután kiértünk vizsgálatokról a taxis pultoknál kell / lehet jegyet venni, bemondva melyik Colonia-ba (=kerület) megyünk és akkor egy fix árat fizetünk. A kapott cetlit kell a kint álló autókban odaadni a sofőrnek és már indulunk is a városba. Nem ajánlom az Excellent car-t mert alig van autójuk és nagyon sokat kellett várni, a többi társaság jobbnak tűnt. Olvastam egy blogot a taxikról, amiben elég csúnya story-kat írtak, de a reptéri taxik mind biztonságosak.Azt ajánlják amúgy hogy csak a bordó-arany szinezésű taxiba szálljunk.

http://felevmexiko.blogspot.hu/2012/01/mexikovaros-kozbiztonsag-kozlekedes.html 

Kb. 20 perc alatt ott is voltunk a Colonia Roma-ban lévő szállásunkon (Hotel Milan - teljesen jó szállás ajánlom). Nos hát ott még aznap este tíz óra volt, aznap amikor elindultunk, de közben mi már úton voltunk kb. 22 órája (reptéri transzferekkel mindennel együtt) mégsem tudtunk nagyon aludni, Barbara ötlete nyomán ittunk egy(-két) pálinkát (szigorúan fertőtlenítési és "időzónaugrási" céllal) és beültünk egy étterembe hogy egy-két sörrel / tequilával még tovább segítsük az elalvást.

Egy szuper argentín étterembe sikerült beülni, ettünk mindenfélével töltött empanadas-t, chimichurrit  és chorizzo-s szendvicset. A chimichurri brutálisan finom volt, nem az az itthon kapható fajta (ezt még sajna le kell írnom majd párszor :) amit egy-két steak étteremben hoznak a hús mellé. A grillezett jalapeno is igen jófajta volt - még másnap is csípett :)

1. nap: Antropológiai múzeum, Zona Rosa

 

Míg a többiek megérkeztek Mexikó más részeiből, illetve más járatokkal Bp-ről nekünk volt egy szabadnapunk, meglátogattuk hát a híres Antropológiai múzeumot. Egy kellemes séta volt a szállásunktól (Alvaro Obragon utca) - a Zona Rosa (pink negyed)-n keresztül a Paseo de la Reforma -ig. Ez olyan mint a mi Andrássy útunk van egy egy jó kis fasor és sétálóutca a széles sugárút mellett. Ha elindulunk a Chapultepec park felé akkor épp szemben lesz a Függetlenség Angyala c. emlékmű egy nagy körforgalom közepén, a környéken magas irodák, felhőkarcolók találhatóak. Abszolút igényes sugárút, mindehol Starbukcs stb. - mi inkább valami helyit próbáltunk volna így visszamentünk a Zona Rosa-ba, a Calle Hamburgo elején találtunk is jó kávézót, vele szemben pedig egy jó éttermet. 

Az ételekhez rögtön hoztak egy műanyagkesztyűt, tudván úgy is leeszed magad :)

Nem nagyon beszélt senki angolul, így rábökéses módszerrel választottunk, ez általában azt eredményezte hogy (A) brutálisan csípett a kajánk, esetleg (B) hogy csak nagyon, de egy dolgot biztosra vehettük hogy babpüré és  tortilla lesz hozzá. Ezeket igen változatosan tudták vegyíteni mindenféle hozzávalóval. A babpüré például a reggeli rántotta mellől sem hiányzott.

A Rosa érdekessége hogy minden utcát egy nagyvárosról neveztek el (Liverpool, Hamburg, Sevilla, Prága stb.). Nagyon szép kis kerület, sok a fiatal, árus, művészléálek, étterem, kávézó erre felé.

 

Mexico City - Zona Rosa

A Chapultepec parkban több tó (nem túl tiszta), múzeum és a Hasburg kastély található. Ez utóbbit meghagytuk későbbre, mert tudtuk hogy megyünk oda úgyis idegenvezetővel, helyette megettünk egy jó kis gyümölcstálat és irány a múzeum. A gyümölcspohár érdekessége volt hogy a szuperédes papaya, ananász mellett uborka is szerepelt benne :)

Antropológiai múzeum

A múzeumban jó szokás szerint összepakoltak mindent ami a spanyolok után maradt, elég sok maja, tolték, aszték stb. érdekesség található itt - jó program amúgy nekem tetszett. Van egy valóban antropológiai része is, de nekem inkább a "történelmi" múzeum része tetszett. Szerintem nem érdemes kihagyni. 

Este néhány tequila mellett belemélyedtünk a mexikói italok rejtelmeibe - és bevártuk a többieket. Meglepően / relative drága volt a tequila egyébként 60-100 peso között (1200 - 2000 Ft), bár ez egy felkapott negyed volt. Igaziból lehet hogy csak én számítottam arra hogy a tequill őshazájában a csapból is az folyik. Összehasonlításképpen a boltokban egy üveg is 100 peso volt. A tequilát a helyik egy hármas kombóban isszák  - egy feles teq, egy feles lime lé (nem olyan savanyú mint itthon), egy feles fűszeres paradicsomlé (sangrita)- ezt kortyolgatják felváltva, ami úgy neveznek Banditas (?). Megcsináltam azóta itthon barátnak is, mindenki odavolt érte.

A mezcal (tequilához hasonló) pia kisérője chiliporos narancs - ez nagyon bejött. Mindegyikből (mezcal - tequila) van háromféle verzió blanco-reposado-megmégegy, érleltség függvényében. Mi általában a blanco (hazaira fordítva silver) mellett maradtunk. A tequila-t kék agave-ből készítik, (ami egyébként pár évtizeden belül kipusztulhat), míg a mezcla alapanyaga más kaktusz is lehet.

 

Nem túl "erős" ital egyik sem, a hazai pálinkát a helyiek nem igazán bírták meginni (vagy csak udvariaskodtak :) míg mi 8-9 tequiláig meg sem álltunk, probléma nélkül.

2. Xochimilco, Frida Kahlo múzeumok, Coyoacán negyed, piacozás

 

Másnap reggeltől kezdődött a fix program, a szervezett idegenvezetőnk várt minket minden reggel a busszal és szállított a nevezetességekhez. Először is a Xochimilco lagúnákhoz mentünk hajókázni. A kikötőnél volt egy kis piac, megkóstoltunk egy kis chilis-lime-s kukacot és szöcskét, nem is rosz...

 

Xochimilco

Mindenféle szines ladikkal szállítják a jónépet, néha mellénkvetődik egy sörárus, kukorica árus, vagy éppenséggel egy teljes mariachi zenekar. Ezektől persze illik venni, enni, inni valamit...vagy legalábbis kérni egy los bandítoszt. 

A Frida Kahlo múzeum nagyon jó program érdeklődő hölgyek számára (de persze én is imádtam :). 

Aztán elmentünk piacozni, na ez már inkább nekem való program volt, bár ez egy viszonylag gazdag negyed piaca volt, úgy hogy nem az a szembenottegydisznólevágottfejefújjj-piac, de azért jó volt. Ettünk minden féle tostadas-t, tingát, aztán kék lisztből készült quesadilla-t, az egyikbe azt a gombát teszik ami a kukorica mellett nő (ezt régen nagymamám messzire kidobta, szerintem okkal - pocsék íze van). De a legjobb a mindenféle gyümilé volt, mangó, maracuja stb. Szintén nem beszéltek csak spanyolul, és még az alapszavakat sem értékelték angolul = pedig már csak azt kértem "valamit ami jó" :)

Pár hasznos link:
http://mexiko.zsolt.net/etkezes
http://felevmexiko.blogspot.hu/2012/04/mexikoi-piacok.html 

Ezután megnéztünk egy másik Frida múzeumot, hasonlóan szuper az elsőhöz. Aztán már véget is ért a nap, és mehettünk vacsorázni. Az Alvaro Obragon-on lévő Sobrinos-ban kajáltunk, puccos étteremnek tűnik, ennek ellenére ők sem beszélnek angolul, annyira nem is drága. Nyilván a két sarokkal odébb lévő Taqueria sokkal olcsóbb. Isteni finom quacamole-t, babpürét (Frijoles negro) és rákos tacos-t ettünk.

 

3. Guadalupe kolostor, Theotihuacan Nap-Hold piramis

 

Lelkes idegenvezetők elvitt minket egy tök ronda templomhoz amiről beszélt fél órát, aztán végre mehettünk a guadalupe-i kolostorhoz, ami gyönyörű. Több épület van itt, a legmodernebb természetesen ronda (szerintem, de nem vagyok építész), a többi viszont fantasztikus, szép park is van itt, meg fent egy még kisebb kápolna. Na bezzeg itt sietett a néni, hogy menni kellene a Theotihuacanhoz, talán több időt is el lehet tölteni itt.

 

Theotihaucan: kötelező program, busszal érdemes kimenni - lehet látni az autópályáról miért is 20 milliós ez a város, van azért szegénynegyed a szélén kb. 5 M embernek, kúsznak fel szépen a várost körbevevő hegyekre.

Kb. 45 perc múlva meg is érkeztünk. Egy hatalmas romvárosról beszélünk több épülettel, piramissal. Mi például a városon belül is busszal mentünk át egyiktől a másikig, bár közben elmentünk ebédelni is. Itt ettem először grillezett kaktuszt, nagyon finom meg persze quacamole kétpofára megint :) - imádtuk.

 

Ebéd után nekiláttunk megmászni a Hold piramist, ennek a feléig lehet felmenni, de jobb a kilátás, lévén  a nagyobb - Nap piramist látjuk róla, erre érdemes előbb felmenni és többet fényképezni. Ha lemegyünk a Holtak útján keresztül lehet elsétálni a Nap piramisig, ami 65 m magas, néhol nagy lépcsőfokokkal, de azért könnyen megmászható. 

 

Theutihuacan - Hold piramis

Ha nem akarunk venni valamit akkor rá se nézzünk az árusokra mert amúgy nem hagynak békén amíg nem veszünk valamit. Ja és alkudni kötelező, az én sikerrátám 200 -> 80. Hivatalos boltokban drágábbak a cuccok, de biztos/lehet hogy jobb minőségűek is.

 

4. Mexico City (Opera, Zocalo, Chapultepec park, Habsburg kastély)

 

Ezen a napon csak fél napunk volt, így a városban nézelődtünk: Opera, Központi Posta, Zocalo - nagyon - nagyon szép épületek, városrészek. Innen busszal a Chapultepec parkba mentünk, ahol megnéztük a kastélyt, nagyon szép belső udvara van, és gyönyörű kilátás az erkélyről. Kicsit zsúfolt lett ez a fél nap, de megérte.

Opera

Zocalo

Habsburg kastély

Még soha nem használtunk idegenvezetői segítséget, és nyilván van költséget, de nagyon jól összeszedte a programot. Ráadásul mivel egy nagyobb társaság voltunk, így legalább figyelt ránk, és terelt minket.

5. Merida

 

Este átrepültünk Meridába a Yucatán félsziget központjába. A Meridai reptér kicsi, barátságos (Dallas, Heathrow, Mexico City után). Az útunk sima volt, egy-két finom tequila-át elfogyasztva jobban múlott az időn a repülőn is. Találkoztunk egy németországba szakadt hazánkfiával akik a téli időszakot mindig Mexikóban töltik 2-3 hónap...mázlista.

A reptéren már várt minket Norbi a helyi idegenvezetőnk, 15 éve él kint és cenote-kban tart búvárkodást, meg magyar csoportokat guide-ol. Ha valakinek szüksége van idegenvezetőre (szerintem érdemes) akkor Norbit csak ajánlani tudom.

Elfuvaroztak a nagyon szuper szállásra, majd bementünk a közeli belvárosban enni egy jót. Én itt ettem a legfinomabb tacos-t és quesadille-t az út során talán. Merida belvárosa is nagyon szép éjszakai és nappali fényben is. Free wifi van a padok alatt ráadásul. Nem semmi.

Kicsit kintebb a szokásos Mexikói városkép fogadott minket (alacsony, lepukkantabb bódék), de van egy nagyon szép utcája tele villákkal. Korábban hajókötélzet gyártásából szedték meg magukat a helyiek és építettek a csodás palotákat.

 

6. Izamal, Chichén Itzá

 

Reggel elindultunk a piramisok felé, a Karib tenger irányába vágtuk át az egész Yucatán félszigetet. Első megállónk Izamal volt, ahol a spanyolok jó szokásuknak megfelelőn kettévágták a legnagyobb piramist és építettek rá egy (egyébként szép) kolostort. A város nevezetessége hogy minden okker-sárga, mivel egyszer János Pál ellátogatott ide és a tiszteletére mindent sárgára pingáltak.

 

A piramisok előtt ebédeltünk egy jót, majd megnéztük "csicsen icát", itt van sok szép rom pl. a Csillagvizsgáló, a Harcosok temploma, a Nagy labdajátéktér, és természetesen a Kukulkan "Tollaskígyó" piramis. Nagyon megkapó sétálni ezekben a több ezer éves városokban, és sajnálja az ember hogy a spanyolok kiírtottak egy értékes kultúrát, legalábbis átalakították, beolvasztották.

Megmártóztunk még egy cenote-ban, és irány Playa del Carmen, a főhadiszállásunk a Karib tengernél. Nekem sokkal szimpatikusabb volt mint Cancun, ahol végtelen hosszan a földnyelven találhatók a nagy hotelek, itt legalább volt a közelben bolt, kiváló taquria, sétálóutca stb. - szerintem érdemesebb itt megszállni (pl. Porto Playa Condo hotel - ez volt a mi szállásunk, szuper volt).

Találtunk is egy taqueria-t ahol mindenféle tengeri tacos volt: rákos, kardhalas, tonhalas, polipos és házi mangós limonada, jó hely ( Av. Constituyentes, Av. 10 Norte sarkán)

7. Tulum, Coba

 

Tulum egy gyönyörű romváros a tengerparton pálmafákkal, fehér tengerparttal övezve, tele iguana-kal 60 km-re Playa del Carmentől. Fantasztikus, és annyira sokan sem voltak - mondjuk ne délben menjünk mert akkor meghalunk olyan meleg és pára lesz. Ha fürödni is akarunk akkor arra figyeljünk hogy utána nem lehet zuhanyozni.

 

Norbi mesélt sok érdekeset, én inkább fényképeztem, mégpedig azért mert így néz ki :)

Tulum

 

Ebédet közbeiktatva Norbiék elfuvaroztak minket Jose bácsival Cobaig. Ez a romváros nagyobb területen fekszik, így a bejárást érdemes biciklivel megtenni, és így van egy kis plusz érdekessége is a túrának. Talán 40 pesoért lehet bérelni. Mi is így tettünk.

A nagy piramist meg lehet mászni a végén, de tériszonyosoknak ezt nem ajánlom annyira. Többen popsin csúszva jöttek le, a hőséggel együtt könnyen megszédül az ember.

 

Coba

Playa-ban visszaérve bevásároltunk az esti grillpartyra a jó kis Mega szupermarketben. Jellemző a túlfoglalkoztatottság - minden kassza mögött két ember pakolja össze a vásárolt dolgokat. Az egyik szobához a tetőn tartozott egy jacuzzi és egy grill is, szóval ott elmulatoztunk a karibi tenger moraját hallgatva (na meg egy kis Bonanza Banzájt). A Mega amúgy jó, van minden ami kell, sok gyümölcs, péksüti, húsok.

8. Playa del Carmen 

 

Ezt a napot strandolással, pihenéssel töltöttük. Nem nevezhető csúnyának a part. A szállásunknak saját partja volt, ernyőkkel, nyugágyakkal. Téli fehér bőrünket leégettük csúnyán.

Playa del Carmen

9. Xcaret

 

Xcaret egy hatalmas tematikus park pár kilométerre Playa-tól, taxival kivisznek kb. 25-30 dollárért, a beugró 90 dollár körül van - szóval mondhatni nem olcsó. Cserében meg lehet nézni az egészet sznorkelezve is a csatornákon, vannak delfinek, cápák, teknősök, gyönyörű partok, papagájok, flamingók, tapírok, jaguárok stb. Este programok - lovasbemutató, táncos műsor, maja műsor.

Xcaret

 

A delfin és cápasimogatás plusz költségbe kerül, a többi benne van a belépőben. Ha nem akarunk végig a tengerparton ücsörögni a Karib tengernél akkor szerintem érdemes elmenni a drágasága ellenére. Van még egy-két hasonló park, mi azokban nem voltunk, így nincs összehasonlítási alapom.

10. Vitorlázás

 

Utolsó teljes napunkon Cancunból mentünk katamaránnal sznorkelezni, vitorlázni. A program szintén nem olcsó (90 dollár), ezért cserében kétszer lehet sznorkelezni, all you can eat a szigeten, és all you can drink a hajón (a búvárkodás után), + elvisznek Isla Mujeres-re és vissza. Szerintem megéri - mert így néz ki a tenger:

 

Karib tenger

Reggelizni nem volt időnk, így a négy teq.sunrise igencsek megütött minket délre. Jókor jött hát az ebéd. A beach club partján lehetett kicsit sétálgatni, majd elmentünk a sziget központjára. Itt béreltünk egy golfkocsit és megkerültük vele a szigetet. A helyik is ilyennel járnak, forgalom alig van, és a part gyönyörű.

Isla Mujeres

 

Mikor visszaértünk a hajóra akkor kezdődött az igazi boat-party, nem igazán hagyják hogy a poharad kiürüljön - nagyon szimpatikus hozzáállás. A végén még egy üveg tiszta tequila is előkerült és búcsúfeles járt körbe. A hajólegénység rögtönzött egy táncoktatást is a hölgyeknek.... nem volt rosz hangulat, miközben a naplementében vitorláztunk visszafelé Cancunba, a 9-10. koktélunkkal a kezünkben.

Áttettük rezidenciánkat Cancun-ba, így a transzfer már oda vitt miket haza. Sajnos másnap már mentünk a reptérre, innen egyszerűbb volt kijutni. 

Nem volt rosz a kilátás a szobából:

Cancun beach

Este még megünnepeltük Szandra szülinapját egy all you can eat steak étteremben. szuper jó kaja volt, az előételek mindent lefedtek amit mexikóban érdemes megkóstolni, rengeteg tengeri kütyüvel - és aztán nagy nyársakon jöttek a kolbászok, bélszínek, hátszínek, báránycombok - amíg a kis kártyánk zöld volt addig vágták a húsokat, amikor megfordítottuk csak akkor hagyták abba :)

Nagyon jó lezárás volt az utazásunknak. 

Hazaút

 

A társaság mindenféle alternatív utakon indult el haza, nekünk a Cancun-Miami-London-Budapest jutott. Végül is fennakadás nélkül mindenhol pontosan leszállva hoztuk le az utat. Miami-ban hosszú sorok voltak mindenhol. 

Szerencsére a gépen mellettem nem ült senki (megint csak nagy mázli, mert amúgy a gép tele volt) -  így egész kényelmesen el tudtam terpeszkedni. Mondjuk a kaja nem volt egy nagy szám most sem, Londonban egy friss szendó már olyan jól esett mint anyukám töltött káposztája. Három alternatív módon indultunk el Mexikóból, de Londonban mindenki összetalálkozott :)

 

Annyira elfáradtunk hogy a Londoni gépen már inni sem volt kedvünk. Hullafáradtan érkeztünk meg - ami meg is maradt 4-5 napig, mivel ottani idő szerint minden reggel éjfélkor ébredtünk, 4-5 nap kellett az átálláshoz.