Ausztria: Ötscher szurdok

2011 augusztusában látogattuk meg a Mariazell közelében található Ötscher-Tomauer nemzeti parkokat. Három napot töltöttünk a környéken. Első napunk nagyrészt a kiutazással telt: Budapest - Parndorf (kis vásárlás) - Mariazell útvonalon. 

Az utat szokás szerint a B50-es úton Burgenlandon át levágtuk, nem szoktam Schwechat-ig elmenni - így 360 km mindösszesen a távolság. Az utolsó 40-50 km nem autópálya, hanem kanyargós főút, ami szép tájakon vezet át. 

Kora délután, három körül érkeztünk Mariazell-be, ami a szállásunktól csupán 8 km volt található.   
Fotoalbum több képpel: http://otscher.vrobert.fotoalbum.hu/

Mariazell 

Amit Mariazellről tudni lehet:   a környék legnagyobb városkája mind vallási, kulturális, mind természeti szépségekben bővelkedik. A felsőfokon kiépített sportlehetőségek, a méltán világhírű Mariazell-i hegyi vasút, és a nem mindennapi kilátást biztosító felvonó a Bürgelaple teteje szintén a helyi látnivalók gazdag sorát gyarapítja. Ausztria egyik legkedveltebb téli és nyári kikapcsolódó helye úgy az osztrák, mint a külföldi turisták számára. 

Maraizell

A kegyhely, Máriazell története a 12. századig nyúlik vissza. A legenda szerint Magnus barát, a karinthiai Szent Lambrecht bencés kolostor szerzetese térítőútra indult észak felé. A hegyek közé érve elfáradt, és a magával hozott Mária-szobrot egy sziklára állította. A szikla erre váratlanul kettéhasadt, és a barát folytathatta útját. Mikor 1157. dec. 17-én, Szent Tamás napján megérkezett arra a helyre, ahol a mai kegytemplom áll, a szobornak egy fatörzsbe kis kápolnát vájt, cellát épített (innen a hely neve: Máriazell).     

A kulturális értékek mellett Mariazell természeti környezete is csodálatos élményeket ígér az ide látogatóknak. Az 1267 méteren Mariazell fölé magasodó Bürgeralpe-ra gyalogosan vagy kabinos felvonóval is fel lehet jutni. A negyedórás út során a felvonó kabinjaiból meseszép látvány tárul elénk. A hegytetőn egy kilátó, egy élménypark és több hangulatos alpesi kunyhóban vendéglő várja a kirándulókat.   Az 1626 méter magas Gemeindealpe-ra nyáron szintén modern felvonókkal lehet feljutni, és a csúcson különböző sportolási lehetőségek várják a kíváncsi turistát.  

Mi egy rövid sétát tettünk a városban, ami nekem túlságosan csendes és áhítatos volt, örültem hogy nem itt kerestünk szállást, de nyilván másnak ez akár előny is lehetett volna. 

Megnéztük a bazilikát, amely nem csak kívűlről impozáns, hanem belülről is gyönyörű. Épp egy szláv nyelvű csoport tartott saját Istentiszteletet. Felsétáltunk a Sebastianpanoramaweg-en ahonnan szép a kilátás a völgyre és a városra.   

Ezután elfoglaltuk a szállásunkat Mitterbach-ban, a Volantér vendégházban, amelyet egy kiköltözött magyar család üzemeltet. A szállás átlagosnak mondható: ágyak túl puhák, falak vékonyak + de kellemes a berendezés, jó a fürdő, finom a reggeli, jó a környezet, kedvesek a háziak. Még egyszer nem mennénk erre a szállásra azért.

Erlaufsee 

Mariazell peremén található az Erlaufsee. Nyáron, ez a hegyekkel körbevett osztrák szemmel nézve lassú mélyülésű tó remek fürdőhely, ahol sokféle vízisportot is ki lehet próbálni. Télen a tó felszínét a sífutók, jégkorcsolyások, valamint a lékhorgászat szerelmesei veszik birtokba állítólag.  Nekem az akkor éppen 26 fokos Balaton után kissé hideg volt a tó, szerintem nem volt melegebb 19 fokosnál, persze a helyiek bőszen csúszdáztak és pancsoltak mintha egy gejzírben áztatnánk magukat.

Ötscher szurdok

Ötscher-szurdok

A teljes napot az szurdokban töltöttük, több útvonal lehetséges mi Wienerbrucknál léptünk be a szurdok területére. Jobbra a síneken átkelve található a nagy parkoló, ahonnan az Ötscherbach felé indultunk el. Előszőr aszfaltúton haladtunk, majd balra befordulva a túraútvonalon. Innen kezdve nagyjából egyenesen haladtunk az Ötscherbach-ot követve. Az út nem túl érdekes eleinte, de akkor megjelenik a Lassingfall, ami egy kisebb vízhozamú de magas vízesés. 

Ezt követően majd 400-500 m szintet ereszkedtünk lefelé, az erőműnél tartottunk első pihenőt. A szurdok egyre érdekesebb kezdett lenni, több osztrák fürdött is a kb. 10 fokos patakban. Ezen felbátorodva én is kipróbáltam - az ezer tűvel szurkálnak gyenge kifejezés rá amit az ember érez. Kint a levegő 35 fok, a víz 25 fokkal hidegebb...brr.

Az ötscherhaus után 1 km-re található kb. a Mirafall, amit még feltétlen érdemes megtekinteni. A következő vízesés (Scheirfall) már jó 45 percnyire van, bár szerintem szebb mint a Mira.

Mirafall

A vízesések szépek, de összeségében mondjuk Svájc után a "aha szép" kategória. Inkább a szurdok a fő látnivaló szerintem.

A Scheierfall után több lehetőségünk is van, kerülővel vissza Wienerbruck-ba (hosszú), vagy az Ötscherhaus-hoz visszamenni, majd onnan a Mariazelli vasutat elérni, amely egy megállóval visszavisz Wienerbruckba (jegy benne van a nemzeti park belépőjében).

Mivel az út a megállóig egy óra, és kb. másfél alatt a parkolóba is vissza lehet érni, a vonat ráadásul ritkán jár, így mi visszasétáltunk amerről jöttünk. A 400-500 m-es emelkedő nem volt vészes, bár már akkora 15-16 km a lábunkban volt.
Az Ötschergraben helyzete a panoramio-ban.

Trefflingfall

Trefflingfall

Másnap a Trefflingfall vízesést látogattuk meg. Am Sulzbichl helységben raktuk le az autót, majd egy 15-20 km-es körtúrára indultunk (a pontos távra már nem emlékszem de jó prospektusok és térképek voltak a szálláson). A túrát balra indítottuk és a Hochbarneck-el zártuk. Fél óra után értük el a Trefflingfall-t ami nagyon impozáns és magas, nem is gondoltam volna hogy ilyen szép vízesést találunk itt. Ezt mindenképpen javaslom megnézni, könnyen elérhető és ha nincs kedvünk túrázni akkor itt lehet egyet pihenni és visszafordulni.

Panoramio-ban megjelenítve a Trefflingfal itt található pontosan.

Az alján a Treffling belefolyik az Erlauf-ba, ezt követtük folyásíránynak megfelelően, majd jobbra indultunk a Hochberneck irányába. Keményebb emelkedővel találtuk magunkat szembe, ami a 35 fokban azért sokat kivett főleg belőlem. Felérve jól esett a Mirallen-gespritzt és a Fritatensuppe.

Innen már csak lefelé vezetett útunk, még 10 km előttünk volt de ezt már könnyen abszolváltuk. 

Ötscher

Az elutazásunk napján a Lackenhof-ból közlekedő beülős felvonóval megközelítettük az Ötscher csúcsot. A felvonó személyenként 13 EUR. Korán indultunk így 9 órakor már 1436 m magasan voltunk. Jó pár német és osztrák turista társaságában vágtunk neki a 400 m-es szintet tartalmazó rövid túrába. A cél az Ötscher 1893 m-es csúcsának megmászása volt.

Klein-Ötscher

Az útvonal könnyen követhető, a kis magasság miatt is gondolom nagyon sokan gyerekekkel vágtak neki. Bár a terep nem annyira könnyű, gyakran kötöttek is a gyerekekre köteleket a nagyobb szakadékok, meredekebb részek mellett. Alapvetően gerinctúráról beszélünk, tehát jobbra - balra végig jó kilátást élvezhetünk.

Nyugatról egyre csúnyább felhők érkeztek és 1 órás mászás után gyakorlatilag megérkezett körénk egy felhő amitől 10 méternél tovább nem láttunk. Így "csúcs" hódítás elmaradt, a kilátás amit akartunk lentebbről is látható volt, így visszafordultunk.

Ennyit láttunk a felhőben

Mikor leérkeztünk igen hideg volt már, így az egyik Gasthaus-ban egy forró leberknödell-suppe-t és egy túrós rétest elfogyasztottunk, majd elindultunk Magyarországra.

Összességében az Ötscher egy 3 napos hosszú hétvégét szerintem megér, kisebbek a magasságok, így akár kicsi gyerekekkel is vállalható. Nekem nem volt annyira tüchtig osztrák érzésem 
(amit én szeretek:), viszont nagyon közel van, nem igényel nagyobb rákészülést. A szurdok kifejezetten szép, osztrák Grand Canyon-nak is szokták hívni.