2012. augusztus 29., szerda

Montenegro látnivalói

Wild (or) Beauty?


Montenegro a "Wild Beauty" szlogennel reklámozza magát szerte a világban, nos mi elgondolkodtunk néha azon hogy inkább vad vagy inkább szép ez az ország...ha már választani akarunk :) Arra jutottam ha valaki tudja magát függetleníteni a "vadságától" (ami nem csak a tájra vonatkozik) akkor szép. Bár ez elég nagy butaságnak hangzik, így inkább kifejtem: ha valamelyest kényelmesebb utazásokhoz vagyunk szokva, akkor érhetnek érdekesebb benyomások. Én összességében a várt dolgokat kaptam Crna Gorától, a tervezett látnivalók mindegyikét megtekintettük és elégedettek voltunk vele, de ne feledjük azért már a Balkánon vagyunk. A szépséget tekintve pedig a lenti képek talán magukért beszélnek.

Terveim szerint egy kissé hosszabb és részletesebb bejegyzést írok most Montenegróról, avagy Crna Gora-ról, a Fekete hegyek országáról, mivel hiányát láttam az ilyesfajta bejegyzéseknek a saját túránk előtt. Vagy csak a látnivalókról szóltak ezek a bejegyzések, fórumok - néha túlságosan felnagyították a nehézségeket, vagy pedig a szépségeket mutatták be túlzóan hallgatva hogy azok megközelítése mennyire nehéz vagy sem.

Igyekszem objektív beszámolót írni, így mindenki saját maga tud dönteni egy nyaralásról, kirándulásról Montenegróba.

Én összeségében ajánlom ezt az országot, egyértelműen olcsóbb mint Horvátország, ha már nem  is 1 eurós ország, mint mondjuk egy évtizede. A látnivalói pedig sokrétűbbek. A Kotori öblöt/fjordot például egyszer mindenkinek látni kell, ahhoz foghatót még nem láttam...

Tartalomjegyzék:   
   I. Útközben érintettük
          I.1. Trogír
          I.2. Dubrovnik
          I.3. Krka nemzeti park

   II. Látnivalók
          II.1. Kotor és környéke (Njegus, Kotori vár)
          II.2. Skodrai tó
          II.3. Perast
          II.4. Budva & Sveti Stefan
          II.5. Ostrog
          II.6. Durmitor nemzeti park

  III. Hasznos információk
          III.1. Leutazás
          III.2. Rendőrök
          III.3. Vezetési morál
          III.4. Szállás
          III.5. Árak
          III.6. Emberek

I. Útközben érintettük

Első szállásunk Trogír mellett volt Seget Donji-ban, a Villa Lucianaban. Ez egy nagyon jól felszerelt szállás, akár hosszabb távra is ajánlom. Vadiúj bútorok, nagy TV, wifi, kényelmes ágyak, nagy hűtő és konyha, medencék. A parkolás kicsit fura, mert egy marha meredek úton kell felmenni, de nem vészes. Árban is abszolút megfelelő.

I.1. Trogír


Trogírtól kicsit többet vártam az előzetes netes utibeszámolók és információk alapján. Júniusban voltunk Rovinjban és másnap meg Dubrovnikban, e kettő festői városhoz képest szerényebb Trogír és valahogy nekem drágának tűnt Rovinjhoz képest. Persze valószínűleg csak az összehasonlítás miatt.
Tettünk egy sétát a pálmafás sétányról a vár felől érkezve, majd következett a főtér a lent említett látnivalókkal = 1,5-2 óra alatt szerintem teljeskörűen bejárható. 


Az előzetesen a túra előtt gyűjtött információk; "Ahogy Közép-Dalmáciában gyakorta előfordul, Trogír, e kicsiny középkori város is egy sziget - Ciovo - és a szárazföld találkozásánál, a Split-i öböl nyugati sarkában épült. A "kis Velenceként" is emlegetett Trogir a középkori mediterrán kultúra valóságos emlékkönyve. Óvárosa, amely gazdag múltról tanúskodik, 1997 óta az UNESCO világörökség részéhez tartozik. 


Trogír
A középkor művészetének szépsége, hangulata magával ragadja az idelátogatókat. Az óvárosi részt körülveszi a tenger, szemben vele található a Ciovo sziget, amely a szárazföldről keskeny csatornán átívelő hídon közelíthető meg. Ez a festői kis városka az utóbbi évtizedekben sokat fejlődve, kimondottan változatos turisztikai kínálattal fogadja az idelátogatókat, a vitorlásokat pedig színvonalas szolgáltatásokkal várja a "Ciovo" Vitorlás és Jachtklub. A város ősi magja egy kis szigeten helyezkedik el. A régmúltban félsziget volt, a görögök idejében választották el a szárazföldtől egy csatornával. A keleti és nyugati részre osztható, ám közös városfallal körülvett óvárosi rész jól elkülöníthető területen helyezkedik el, már csak azért is, mert egy szigetre települt. Az óváros így napjainkban is csak hajóval vagy hídon keresztül érhető el. Trogir Budapesttől 780 km-re fekszik. A mediterrán hangulatú Trogir partján gyönyörű pálmafasor fogadja a tenger felől hajón érkező turistákat. 

A szárazföld felől a 17. századi reneszánsz kapun át jutunk be a városba. A XVII. században épült városkapu tetején Orsini Szent János fogad minket, s láthatóan az sem zavarja ebben, hogy abba a fejjel lefelé lerakott kőbe, melyen áll, Antonio Bernard nevét vésték az alkotók.

Rövid séta után jutunk a főtérre - népszerű neve számunkra is beszédes: Pijaca. Itt áll Dalmácia egyik legszebb román stílusú műemléke, a Szent Lőrinc (Sveti Lovro) dóm. Helyén már építését megelőzően is templom állt, a Nagy Konstantin uralkodása idején emelt egykori ókeresztény templom. A bejáratnál a középkori szobrászművészet egyik legnagyszerűbb alkotása vonja magára a figyelmet. Ez a Radovan-kapu, trogiri mester alkotása az 1240-es évekből, bibliai képekkel.

Trogír

A főtér déli oldalán található Trogir egyik jellegzetes épülete, a robosztusnak, bumfordinak ható városi óratorony és loggia, mely a reneszánsz korban az ítélkezés színhelye volt. E torony egykor a Szent Sebestyén-templom harangtornya volt, így nem meglepő, hogy a tornyon megtaláljuk Niccolo Florentino Szent Sebestyén szobrát is, egy óriási és nem túlkomplilált kinézetű óra számlapjának társaságában. Teret engedett azonban kollégájának, Ivan Mestovićnak is, aki a törökök elleni harcban elesett Petar Berislavić bánt örökítette meg az egykori bíróság épületén. A teret keleti oldalon a városháza zárja. A 14-15. században épült, ez volt akkoriban a velencei helytartó palotája. Udvarán díszes lépcső vezet a felső szintre, az udvar közepén szárnyas oroszlán díszítésű - Velence jelképe - kúttal. A tér nyugati oldalán, a templom bejáratával szemben, egy másik díszes homlokzatú, szintén itáliai stílusú épületet láthatunk, a nevében is olasz Cippico-palotát.

A Trogiri-csatorna felé haladva széles, pálmafákkal szegélyezett sétány fogad bennünket. Végigsétálva a "promenádon" a tengeri életet szemlélhetjük, vitorlások jönnek-mennek, sirályok szállnak le és fel a kikötőben. Jobbra régi épületek egymás mellett. Közülük figyelemre méltó a Lučić-palota, a mellette induló utca képezte egykor a gazdagok (nemesek, vagyonos polgárok) és a szegények (halászok, napszámosok) közti határvonalat. A sétány legnagyobb épülete a 14. században épült Domonkos-rendi kolostor.

A város nyugati részén, a parti sétány végén áll a Kamerlengo-vár. A vár cikkcakkos faláról szép kilátás nyílik a tengerre, a falak között pedig szabadtéri színpad várja a látogatókat. Az erődöt még a XIII. században a velenceiek elleni védekezésül kezdték építeni, majd a sors iróniájaként épp a velenceiek fejezték be az építkezést a XV. században. Amíg Trogir keleti részében szebbnél szebb palotákat láthattunk, addig itt a vár környékén, az egykori "szegénynegyedben" egyszerűbb épületek vannak. Azonban ennek a városrésznek is sajátos hangulata van, a sikátorok és a kis belső udvarok sok szépséget rejtenek."


I.2. Dubrovnik


Dubrovnik már sokkal-sokkal jobban tetszett, lenyűgöző város, lenyűgöző kilátás. Megérte errefelé mennünk Montenegróba. Egy beszámolóból vettem az ötletet, hogy a városból kivezető úton lehet a legjobb képeket készíteni. Ez a google maps-en itt van (B) a központhoz képest, ahol a 8-as útra visszamegy a belvárosból egy egyirányú út (ezt a google maps nem tudta, én ott akartam behajtani de sajnos nem lehetett). Érdemes délelőtt (vagy késő délután) fotózni innen, mert kora délután nem jók a fényviszonyok, sok a fény-pára stb. vagy hát polárszűrő.


Fentről a 8-as útról kissé visszasétálva készítettem ezt a képet dél körül. Visszakanyarodtunk a városba és a parkolás után (Public Parking ház) lesétáltunk a városba.

A várfalon lehet tenni egy sétát 70 kunáért, ami kissé soknak hangzik, de megéri mert nagyon jó képeket lehet csinálni, és jó a kilátás is. Sajnos pont délben értünk oda, így igen meleg volt.

Dubrovnik óváros

A várfalon végigsétálva belátunk a város életébe, a plázasorra és a kertekbe is. Mi a város bejáratánál mentünk fel és egy félkört mentünk. Jegyet a városbejárattól jobbra lehet venni egy kis irodában a kúttal szemben.

Az Onofrio kútját Onofrio della Cava, nápolyi mesterember építette 1438-ban, de mint Dubrovnik nagy része, ez is elpusztult az 1667-es földrengésben, így ma már nem az eredeti Onofrio kutat láthatjuk. A 16 oldalas ivókút építése óta része a város vízvezeték-hálózatának. Ma népszerű találkozóhely, és hideg vízével igazi oázis a nagy melegben megfáradt turistáknak. Mi simán ittunk belőle, és nem lett bajunk (hallottam már hepatitis-el hazaérkező emberekről H.o-ból).


Dubrovnik az ablakban
A túrát a Minceta erődnél kezdtük, az óváros legmasszívabb tornya a városfalak északi részén található. A városfalak, és az egész óváros legmagasabb pontjaként az egyik legszebb kilátást biztosítja a városra. 1319-ben épült, 1464-ben megerősítették, és bővítették. Dubrovnik legszebb, és legnagyobb tornya a város szimbolumának számít.

A falról jól látszik a  35 méter magas, 1444-ben épült, és 1928-ban újjáépített Bell Torony. 15. századi állapotából már csak a hatalmas, 2000 kilós harangot őrzi. A torony órájának nincsenek mutatói, ez tulajdonképpen egy napóra, amely a pontos időt mutatja. Előtérben pedig a Stradun. A Stradun, avagy Placa Dubrovnik 500 éves, 300 méter hosszú, nyüzsgő, mindig zsúfolt főutcája kávézókkal, és üzletekkel, melyek megőrizték korabeli kinézetüket. A Stradun az egyetlen széles utca az óvárosban. Sok turista egyszerűen a világ legszebb utcájának tartja. Hangulatos, mint egész Dubrovnik, ezt sem szabad kihagyni!

Dubrovnik Bell óratorony és a Stradun

A dubrovniki katedrális 1713-ban épült, egy 12. századi, a földrengésben elpusztult katedrális helyére. 1986-ban felújították. 1981-ben egy még régebbi, 7. századi katedrális nyomát is felfedezték a régészek, korábban azt hitték, hogy a 12. századi katedrális volt az első, ezen a helyen álló egyházi létesítmény.


Dubrovnik

A városfalon kívüli, 36 méter magas sziklán álló vár korábban védelmi funkciókat látott el, ma pedig kulturális rendezvényeknek ad otthont. A Lovrijenac-erőd építése állítólag mindössze 3 hónapot vett igénybe, a 14. század környékén.

Dubrovnik Lovrijenac erőd


Dubrovnik városfal


I.3. Krka nemzeti park

A Krka nemzeti park Sibenik közelében található, több helyen lehet belépni mi a Skadrin nevű faluba autóztunk, ahonnan óránként indulnak be hajók a parkba, onnan pedig óra 30-kor indulnak vissza. Gyalog is megtehetjük ezt a pár (5 ?) km-t, de a hajó gratis, utána kell úgyis belépőt fizetni (95 kuna) a parkba. A Lozovaci bejárattól busszal visznek minket a vízeséshez.

Skradin kikötő és város

Szinte rögtön a bejárat után található a legnagyobb látványosság a Skradinski Buk vízesés. A nagy vízesés több kisebb-nagyobb vízesésből áll. A Skradinski buk 400 méter hosszú és 100 méter széles területet foglal magában. Itt 17 vízesés található. A vízesés legmagasabb és legalacsonyabb pontja között 48 méter színtkülönbség van. Ez Európa egyik legszebb mészkő vízesése. Átlagos áramlási sebessége 43 m3 télen, 18 m3 nyáron. Érdemes fürdőruhával érkezni a Krka Nemzeti Parkban mert itt a nagy vízesés medencéjében fürdeni is lehet.  

Skradinski buk

A vízeséstõl a kis hídon továbbhaladva egy néprajzi kiállításhoz érkezünk. Itt mûködõ malmot, kukorica õrlõt, mosókosarat és szövõszéket találunk, ehetünk a helyi bisztróban és begyûjthetünk néhány Krka-i szuvenírt.
Skradinski buk

A Visovaci ferences kolostor nagy vízesés feletti kikötõbõl érhetõ el. A kolostor egy kis szigeten található, ahova csak a Krka Nemzeti Park által szervezett túrán keresztül juthatunk el. A kolostorban egy kis múzeum található, ahol angol nyelven kalauzolnak végig a látnivalókon.  

II. Látnivalók Montenegróban



II.1. Kotor és környéke (Njegus, Kotori vár)

Montenegró tengerpartja némiképp eltér a tőle északra húzódó dalmát vidékekétől. A part kevésbé tagolt, már nincsenek nagy, hosszan elnyúló szigetek. Itt található az Adriai part egyik legszebb tengeröble, a Kotori-öböl. A hegyek között helyenként kiszélesedő, másutt összeszűkülő, négy részre tagolódó öblöt hatalmas, meredek hegyek ölelik körül. Partján kis települések sorakoznak egymás mellett. Az öböl északi részén fekvő Risanban II. századi padlómozaikokat láthatunk. A belső öbölrész összeszűkülő bejáratával szemben helyezkedik el Perast, melyet a velenceiek önálló köztársaságként ismertek el a középkorban! A Perast körüli tengerrészen két kis sziget emelkedik ki a vízből: a Szent György sziget, amely állítólag Böcklin híres "Holtak szigete" c. festményének ihletadója, és a Škrpjelai Madonna szigete, ahol a perastiak a zsákmányolt ellenséges hajókat süllyesztették a vízbe… Az öböl névadó települése, Kotor. A várost a rómaiak alapították, az azóta eltelt évszázadok során számos nép váltotta egymást e helyen, sokszor békésnek egyáltalán nem nevezhető módon. Mára ezek a "csatározások" a történelemkönyvek lapjain sorakoznak; amit a jelenkor embere itt láthat, az a különböző kultúrák egymás mellettiségéből, egymásra épüléséből kialakuló egységes egész, megfűszerezve a semmivel sem összehasonlítható "tengeri hangulattal": középkori templomok, zegzugos sikátorok, termő narancsfákkal, reneszánsz és barokk paloták, virágos erkélyek. 



A Kotori öblöt a legjobban a Njegus-ba vezető szerpentintről tekinthetjük meg, innen nem csak a Kotori, hanem a Tivati öblöt is jól láthatjuk. Mi Budva felől mentünk fel, de Kotorból is megközelíthető természetesen. Az út keskeny egysávos, bizonyos időközönként vannak beállók ahol elengedhetjük az ellenkező irányban közlekedőket, illetve több helyen szélesebb az út. Ha viszont busszal találkozunk akkor az lehet hogy tolatgatós történet. Érdemes korán menni mert kisebb a forgalom és jobb képeket lehet csinálni.

Ezen a napon találkoztunk a legtöbb magyarral, kb. 50-60. Mi nem mentünk fel a Lovceni  (a montenegróiak szent hegye 1749 m magas) NP-ban található mauzóleumig (ittalussza örök álmát a nemzet legnagyobb fiának tartott püspök-költő, II. Petar Petrovič Njegoš), mivel azt olvastam hogy onnan már hiányos a panoráma és az útról jobb. A mauzóleum amúgy Cetinje felől is megközelíthető állítólag.

Mi inkább több helyen megálltunk fényképezni felfelé és utána pedig le/elmentünk Njegusba, megkóstoltuk a helyi sonkát (prsut) és sajtot (sir, mint oroszul), illetve a Rakiji-t ami annyit tesz pálinka és többféle fajtája van (törköly - losa ?, kajszi - kajsi :), alma - jabloka, szilva a legjellemzőbb). Több árus és egy-két étterem van Njegusban. Akitól vettük a sonkát elég jó fej volt, kínálgatta kóstolásra a dolgait, a mama rögtön hozta felespoharat és nem sajnálta a pálinkát. A kedvesség inkább a hegyekben, vagy akkor volt tapasztalható ha pénzt kaptak, amúgy nem egy kedves népség.



Visszatértünk Kotorba ahol parkolás után (a strand melletti parkolóban, óránként fél euro szóval elég olcsó) a Kotori vár megmászására indultunk. Két helyen lehet felmenni a várba, az egyik feljárat a csatorna melletti bejárattól indul, a másik a városközpontból. 3 EUR-t kértek tőlünk, ha korán megyünk lehet még nincsenek ott a srácok. Érdemes az egyik feljáraton felmenni a másikon le. Nem tudom szintben mennyi volt, de kb. 1350 lépcsőfokot számoltunk, valahol 260 m szintet írtak, annál talán picit több. Nagy melegben vigyünk magunkkal sok vizet és mindenképpen cipőben induljunk Neki, kemény(ebb) túra, állítólag kígyók is vannak, de szerintem ez kamu. A kilátás viszont pazar és leírhatatlanul gyönyörű.

Egy jó leírás angolul (csak szerintem elírták a magasságot) 
http://grantourismotravels.com/2010/05/12/climbing-up-to-kotors-castle-of-san-giovanni/

A Kotori városjárásról is készítettek leírást amúgy:
http://grantourismotravels.com/2010/05/12/strolling-kotor-stari-grad/




Kotor belvárosa nagyon szép, sok kis térrel és utcával. Legközelebb itt keresnék szállást, állítólag itt magyar nyelven is kereshetünk Katica (?) néninél aki vajdasági magyar. A piacon mi is találkoztunk egy vajdasági magyarral vásároltunk is tőle szépen sonkát és sajtot. Nagyon finom sonkájuk volt (a belső soron vannak a piac vége felé). Szintén vásároltunk nagyon finom olajbogyót és zöldségeket. Vranac vörösbort a boltokban is vásárolhatunk olcsóbban, Budvában 3,5-4 eur, Zabljakban akár már 2,8 euroért is.


II.2. Skodrai tó



Vrpazar

A Shkodrai-tavat Montenegró felől a Dinári-hegység karsztvidéke, a Lovćen, a Sutorman és a Rumija hegységek, Albánia felől, keletről az Albán Alpok, a Tarabosh-hegy, illetve délről a Shkodrai-síkság fogja közre. Jelentősebb, a partvidéken fekvő települések: Montenegróban Virpazar, Seoca, Murići, Albániában a tó névadó települése, Shkodra. A Montenegró területén fekvő Virpazar, Seoca és Murici települések mind hangulatosak, gyönyörűek és persze népszerűek a környéken. 





A Shkodrai-tó tehát két ország tavát képezi. Vízgyűjtő területe nagy, 5490 négyzetkilométer, felszíni területe 368-540 négyzetkilométer. Átlagos mélysége 5-9 méter, legmélyebb pontja pedig 60 méter. Partvonalának hossza 168 km. A montenegrói részen 1983-ban nemzeti parkot alakítottak ki, mintegy 40 ezer hektáron, míg az albán részen 2005-ben egy 23 hektáros területet nyilvánítottak természetvédelmi körzetté.  A Shkodrai-tó 1995 óta része a nemzetközi vadvízi élőhelyek listájának. Faunája rendkívül gazdag, Európa leggazdagabb vízimadár rezervátumával bír. A 270 madárfaj közül népszerűek a sirályok, a gémek és a pelikánok. Halállománya főként pontyokból, küszökből és angolnákból áll. 

Mi Budvából Petrovac felé mentünk át Virparzarba először a Petrovac fölött magasodó hegyóriáson kellett túljutni. Eléggé szép panorámát láthatunk. Vrpazarba érve a helyi tourist infonál vettünk egy térképet és autóval elindultunk Rijeka Crnojevica felé ahol egy csodálatos folyókanyart találunk. Autóval készüljünk fel arra, hogy az ide vezető út csak egysávos, bár ritkán jönnek szembe, de akkor minden esetben tükörbehajtós centizgetéssel kerülhetjük csak ki a másikat-ha külföldi. A helyek lassítás nélkül, a fél gumiköpennyel már a szakadék felett egyensúlyozva, szinte érintésnyi távolságra suhannak majd el kettes golfjaikkal, talán nemzeti sportnak számít itt a megszeppent külföldi sofőrök riogatása. A feladatot nehezíti, hogy útközben százméterenként újabb és újabb látnivaló, csodás kilátás vagy tavi panoráma kínálja magát fotózásra: a kiszálló ámulók kikerülhetetlen forgalmi akadályt is képezhetnek. 

A korábbi beszámolók szerint Rijeka Crnojevica felett a kanyarnál is egysávos az út, de most mi széles úttal és parkolóval találkoztunk, plusz egy fehér házzal ami valaha fogadó lehetett. Vrparzarból kb. 20 km az út a faluba és a hídon átkelve jobbra kell még menni 3 km-et hogy a folyókanyart láthassunk. Balra ha a régi hidat.


Rijeka Crnojevica folyókanyar

A folyókanyartól továbbmenve egyenesen 6-7 km után a Cetinje-Podgorica közötti útra tudunk fordulni.

Ez az út szerintem amúgy szélesebb mint Njegusba vezető és kevésbé szerpentines. Néhol érdekesebb panoráma van a tóra, néhol a hegyekben vezet. Van a falu (RC) előtt is egy kis kanyar, ott egy helyi figura bort árul és fügét, érdemes venni tőle finom a bora és jól beszél angolul. Valami rokona itt focizik Magyarországon.

II.3. Perast


Kotorttól 12 km-re van nyugatra, és a legjobban megőrzött barokk épületeket találjuk Perastban. A legerősebb és a leggazdagabb a XVII. és a XVIII. században lett, amikor a tengerészet mint hivatás megerősödött a városban. Ebben az időben épültek a legszebb épületek Perastban. A hajós kapitányok palotái barokk stílusban készültek, ezek közül kitűnik a Bujović 1693-ban épült, a Zmajević, Badović és Smekja.



A kulturális épületek közül említésre méltó a Sv. Nikola templom a XV-XVII. században épült. Igen gazdag templomi hagyatékkal rendelkezik. A Pravoszláv templom építése 1740-ben kezdődőtt egy híres velencei építész Djuzeppe Beati tervei alapján. A harang és a falak készültek el, a templom alakja egy megmaradt fa makettről ismert.

A Perast körüli tengerrészen két kis sziget emelkedik ki a vízből: a Szent György sziget, amely állítólag Böcklin híres "Holtak szigete" c. festményének ihletadója, és a Škrpjelai Madonna szigete, ahol a perastiak a zsákmányolt ellenséges hajókat süllyesztették a vízbe…



Szent György templom a Perast előtt álló szigetre épült. A benedikti apátsághoz tartozott a XII. században épült ahol 1452-ben kápolnát építettek. Igen gazdag muzeális festészeti gyűjtemény található itt itáliai festőktől. A templomot 68 festmény díszíti, Tripo Kokolja perasti festő készítette őket. A legismertebb barokk festő a XVII. századból.



Mi egy hajótúra részeként látogattuk meg ami Kotorból indult, több kisebb hajó fogad utasokat e célból. 15 eur/fő volt a költsége és kb. 4-5 óra volt. Kotor-Perast-a kompnál kis kitérő és jöttünk vissza. Megálltunk Perastban fél órára és fél órára szintén az egyik szigeten. Budvában csak egész napos hajótúrákat árulnak, úgy hogy busszal elvisznek Tivatba, ott hajóra szállnak és mennek Perastig, majd Kotor és onnan busszal vissza Budva. Ez 20 eur/fő. Mi egy kisebb túrát akartunk nem 10 órásat és nem is fizettük be előző nap a foglalót.



II.4. Budva




Budva egy zsúfolt túrista paradicsom, a Slovenska plaza egy hosszú strand és felette egy sor szuveníres, pleskavica sütő, wurstli, gagyiárusok, éttermek, bárok amit akarunk. Kissé nekem túl nyüzsis, de van akit ez vonzhat. Építkeznek ezerrel, minden talpalatnyi helyet be akarnak építeni, látszik hogy utakra és parkolókra nem is gondolnak. Az öböl közepén épp most húznak fel egy tornyot, ami az eddig felépült jó pár szálloda panorámáját tönkrevágja. Becici felé pedig két megahotelt építenek a földnyelvre, ezzel is tovább rombolva a panorámát. Mintha az orosz/szerb Monaco-ban járnák olyan érzésünk van. Az utcákon szerb/orosz fiatalok tömege vonul (állítom céltalanul). Ha mégis itt akarunk megszállni akkor szezonon kívűl ajánlatos szerintem.



Maga az óváros nagyon szép azt érdemes megnézni, bár elég kicsi. Kanyargós, szűk utcákkal, kis terekkel tagolt óvárosa műemlékekben gazdag: a Szent Iván, a Szűz Mária (Sv. Bogorodica) és Szent Száva templomok a középkor folyamán épültek. A szintén középkori építésű citadella mellett találjuk az 1804-ben épített színes homlokzatú Szent Trojica templomot. A citadellába fel lehet menni 3 EUR a belépő. Érdekes módon egy-két szuveníres az óvárosban olcsóbb mint kint a "soron". 

Hasonló Dubrovnikhoz annyiban hogy a várfalon érdemes végisétálni. Találtunk egy kilátót is a város felett, de érdekes módon le volt zárva. Jobbra kellett fordulni egy parkolóba kocsival a város felett ha Kotorból érkezünk egy pihenőhelyre. Mi kimásztunk a lezárás ellenére és elég jó a kilátás. 


Budva - Óváros
A város strand - talán Mogren I a neve - szép, szebb szerintem mint a Slovenska plaza hosszú strandja a Budva főstrand. Az óváros és a sziklák között strandolhatunk, ami elég lenyűgöző szó mi szó. A nagy szállodák alatt el lehet sétálni még a Mogren II-re (?) nekem az tetszett a legjobban. Ez a város Kotor felőli része, még az óváros előtt. 

Sveti Stefan egy hotel(fél)sziget 5-6 km-re Budvától Becici után, nem is mehet be más csak a hotel(ek) lakói. A szigettől balra van a nyitott strand, jobbra a hotel-é (vagy ha valaki kifizeti az 50 EUR helypénzt). Maga a strand nekem nagyon tetszett, jó kis hullámok voltak, ami Budvában nem volt jellemző. Gondolom a sziget lefogja az áramlatokat Budvában. Kevesebb viszont a kajáda és a bár, így kb. egy-két helyen lehet enni. A víz itt is tiszta, a part kavicsos. Lent van parkoló, állítólag 2 eur/óra, mi kissé odább álltunk meg, kis séta nem ártott meg. Illetve Budvából 1,5 eur-ért visz el a busz ami elég sűrűn jár.


Sveti Stefan



II.5. Ostrog

Az Ostrogi kolostor a Danilovgrad és Niksic közötti útról tudjuk elérni, onnan még kb. 8 km pocsék úton. Keskeny egysávos kátyús, néhol hiányzik is, korlát nélküli hegyi szerpentin hatalmas forgalommal. Gyakran teherautók és buszok is használják. Az alsó kolostor után új kétsávos utat építettek, ami egy nagy parkolóhoz vezet. Innen gyalog mászhatunk tovább felfelé a kolostorig amit a hegybe vágtak bele. Belülről nem annyira érdekes. Ez az út volt a legrosszabb, a Kotori szerpentin és a Skadarsko tó is viselhető ehhez képest szerintem.

Az alsó kolostornál árusok hada található, vehetünk mézet, szörpöt, kegytárgyakat bármit.

Ostrog-i kolostor


II.6. Durmitor nemzeti park


Montenegro legmagasabb pontja a Durmitor hegy csúcsa (2522 méter), amelyet Bobotov Kuknak hívnak. A hegységrendszerben még további hat kétezer méter feletti csúcs található. Az alant elterülő tavak selymes kékje és a föléjük magasodó hósapkás sziklák éles ellentéte lenyűgöző látványt nyújt - gondolom tavasszal, merthogy nyáron már nincs hó, maximum erdőtüzek. Azok sajnos viszont elég gyakran. Visszafelé utaztunk amikor Niksic-tól a bosnyák határig gyakorlatilag füstben utaztunk (40-50 km). Illetve amikor a Durdevica Taránál voltunk akkor is füst és pára keveréke lepte be az amúgy csodaszép kanyont.


Tara kanyon a Durdevica Tara hídról


A hegység központi része a Tara, a Draga és a Sušica folyók mély kanyonjai által alkotott mintegy 400 km2-es terület, amely bő ötven esztendeje védett. Az UNESCO 1980-ban nyilvánította természeti világörökségnek a Durmitor Nemzeti Parkot. A környék ismertebb települései (olcsó szálláshelyekkel!) Boricje, Donja Bukovica, Trsa és Zabljak – utóbbi tündéri kis hegyi falu, közelében a híres sötét vizű, jég vájta tengerszemmel, a Crno Jezeróval, a Fekete-tóval. A szintén jég által mélyített, úgynevezett cirkuszvölgyben érdemes felkeresni a Ledena Pečina nevezetű jégbarlangot. Maga a Fekete-tó csónakázásra, horgászásra, sőt fürdésre is alkalmas. Zabljakból számos túraútvonal vezet föl a hegyekbe.

A Durmitornak egy járművel is megközelíthető hágója van (Sedlo 1904 m). Közel kétezer méterig mehetünk gépi erővel. Csodálatos látvány a fejünk fölé magasodó Bobotov Kuk sziklatömbje. Itt le lehet parkolni és kb. 3-4 óra alatt a Bobotov Kuk-ot megmászni.


Sedlo nyereg

A Durmitor Nemzeti Park jó részét borító őserdő az egyike annak az utolsó háromnak, amely Európában még megtalálható, s azok közül is a legtipikusabb őserdei vegetációval csalogatja a kirándulókat. Ez szerintem inkább a kanyonokra jellemző, a hegyek kopárak - és mint említettem gyakran leégnek. Itt nem olyan könnyű eloltani, mint a tengerparton Horvátországban repülőkkel.


Napfelkelte a Durmitorban

A nemzeti park 5400 hektárt foglal el, a Bjelašica hegy közepétől a Tara és a Lim folyó között. A vidék közel nyolcvan százaléka erdő, a legtöbb fa több mint 400 éves. 26 növényi ökoszisztéma él együtt, közel százféle fa, s mintegy 220 különféle növény. A több száz éves fák magassága eléri a 40–50 métert. E vidék az ornitológusok paradicsoma: megfigyeléseik alkalmával kedvükre csodálhatják a madarakat, több mint 150-féle madárfaj él itt. Az állatok közül megtalálható a szarvas, az őz, a vaddisznó, a medve, a farkas, a róka, a nyúl és a vidra. A parkban közel 350-féle rovarfajt azonosítottak. 



Durmitor felkelt a Nap

A vidéket folyóvölgyek szabdalják, melyek közül a leglátványosabb a Tara folyó 1300 méter mély szurdokvölgye, Európa második legmélyebben fekvő sziklahasadéka. A Durdevica tara hídnál érdemes megállni. A Tara folyó a róla elnevezett kanyonban mintegy százötven kilométeren keresztül kanyarog, a sziklafalak mélysége helyenként eléri az 1300 métert is. Döbbenetes látvány! Vad, kristálytiszta és fenséges a Tara. A hegy gyomrából tör elő északon, s másfél száz kilométeres vad száguldás után a Piva folyóval egyesülve nevet s irányt vált: a Drina a Balkán egyik leghosszabb és legnagyobb vízhozamú folyama. A folyóparti növényzet rendkívül dús, nevezetesek a környék évszázados fekete fenyői.


A Durmitorban egy dzsip túrára nevezetük be, ami fejenként 32 eur volt. Kissé drágának tűnhet, de kaptunk 60-70-80 euros ajánlatot is, bár ezekben volt ebéd és reggeli is valami helyi étteremben. Túrázni jobban szeretünk, de csak kevés időt töltöttünk a hegyekben, így ez tűnt a leghatékonyabb és leggyorsabb módnak arra hogy minél több látnivalót bejárjunk. Egy Nissan és egy Toyota dzsip jött értünk reggel nyolcra pont időben. Az úton a Susica, Tara kanyonokat láttuk, Mala Crna Gora, Trsa faluját, Sedlo nyereg és vissza Zabljak. 5 órás program volt, ott álltunk meg fotózni ahol kértük, illetve egy-két fix helyen. Legtöbbször aszfalt úton, de volt benne 20 km más autóval járhatatlan út is, ez tette lehetővé hogy egy kört menjünk. Amúgy normál autókkal is járhatóak az utak de akkor két nap kell biztos. 

Aki nem dsziptúrázik az is el tud jutni a helyek többségére. Pl. a Sedlo nyeregbe egész jó út visz fel 1905 m magasra, onnan megmászhatjuk a Bobotov Kuk-ot is. A Savin kuk felé kell tartani Moticki Gaj-on keresztül és onnan már odavisz az út. Tovább is mehetünk Trsa fel (ami csak egy kis falu, nincs ott semmi), de útközben szép dolgokat látunk pl. az érdekes gyűrt hegyeket. 
Durmitor gyűrt hegyek

A dzsip túra után meglátogattuk a Fekete tavat és körbesétáltuk, jó túrista út van körbe, néha a parton is lehetett menni. a két tó nem volt most összektöve így nyáron lehet ott rövidíteni. Amúgy egy 4 km-es túra kb. Ha fent a hegyekben fizettünk belépőt a NP-ba (2 EUR), akkor tartsuk meg mert aznapra jó lesz a tóhoz is. Ugyanis oda is kell belépőt fizetni. 
Zabljak Fekete tó

A tó nagyon szép csak mivel délután voltunk így kissé párás (meg talán füstös is néha a kilátás). Sokan fürödtek benne és kellemes a víze. Biciklivel nem lehet körbetekerni, így az aszfalt úton ne béreljünk mert sok haszna nincs. A tó felett a Medve nevű hegy látható.

Durmitor - a juhászok panorámája :)

Zabljakban több étterem is található, mi a Javoravca nevűbe ültünk be este helyi ízeket megkóstolni. Nem voltak rosszak az ételek, egy picit talán drága az 1 euros országhoz képest, de vállalható persze. Én báránycombot ettem helyben sütött kenyérrel (9,5 eur). Durmitor steak (sajttal sonkával töltött grillezett hús) 8 eur. Niksicko sör 1,5 eur. A bárányt mindenkinek ajánlom, a nagy tömeg (400 g) az nem jelent olyan sok színhúst, mindenki meg tudja enni. Az ételek amúgy elég nagy adagok, szeretnek és tudnak is húst enni. Főleg a pleskavicáért voltam én oda. 

Másnap reggel indulás előtt még a saját kocsinkkal felmentünk a Sedlo nyeregbe (20 perc) csinálni kevésbé párás képeket, majd elindultunk vissza Sibenik felé Bosznián át. 

Szállásunk a már említett Sun Village-ban volt a Moticki Gaj nevű városrészben(?), ez Zabljaktól 2-3 km tehát kocsival lehet bemenni csak a városban. A Zabljaki nagyboltban sokkal olcsóbban lehet vásárolni mint Budvában gyakorlatilag mindent. Be is vásároltunk Kakmakkal - ha valaki nem ismeri mindenképpen ajánlom. A Kajmak megaludt, édes tejszín megsózva. A felforralt, majd lehűtött tehéntejet lefölözik, a tejfölt facsöbörbe rétegezik, minden réteget megsóznak, alacsony hőmérsékleten 15-20 napig érlelik. 

III. Hasznos információk


III.1. Leutazás


Nehéz kérdés hogy merre menjünk. A rövidebb Bosznián, vagy Szerbián át vezető úton, vagy Horvátország felől. A különböző fórumok megosztottak, inkább a rövidebbet javasolják a megérzésem szerint a plusz üzemanyag, a drága horvát autópálya miatt. A horvátot az autópálya adta gyorsabb haladási lehetőség, a kiépített infrastruktúra, a kevesebb rendőr miatt szokták. A mi tapasztalunk az alábbi volt;

A mi útvonalunk Budapest-Trogír-Dubrovnik-Budva (MNE) volt. Az út rettentő hosszú erre ez tény, nem szépítem. Pénteken utaztunk augusztus végén 7:40-kor indultunk némi késéssel, az M7-esen jó forgalom volt, de a határon valamiért igen hosszú sor fogadott, nagyon lassan ellenőriztek, kissé szőrőzösnek tűntek a határőrök. 45 perc ment rá, majd a határ után sok megállóval végül négy óra körül érkeztünk meg Trogíri szállásunkra (Serget Donji). Tehát a határ nélkül is 7,5 óra. Kevesebb megállóval ez természetesen lehet rövidebb.


Másnap fél kilenc körül indultunk tovább Dubrovnikba (táv 250 km), még kb. 120 km-t megyünk autópályán aztán pocsék úton levezetnek a tengerparti Polcje felé útra, ahol pedig kacskaringózunk a bosnyák határokon át Dubrovnikig, délre értünk oda. Személyivel át lehet menni Boszniába is, a határon ebben az irányban nem volt semmi forgalom, a szemközti oldalon legalább 3-3,5 km-es sor volt (szombati napon vagyunk). Nem értettem amúgy miért ért itt véget a pálya, másik irányban mintha még jöttek volna autók.

Innen Budva még 120 km, amit két órára becsült a Google. Csakhogy a határ előtt mindkét sávon fel van szedve az aszfalt kb. 6 km-en, így 20-al se lehet menni. 

A horvát montenegrói határon senki sem volt, viszont szembe megint csak nagyon hosszú legalább 3 km-es a sor, rengeteg olasz rendszámú autót kipakoltattak (szerintem montenegróiak vezették azokat is amúgy). 


A Kotori öbölben van egy komp, 4,5 eur per kocsi, ami elég sűrűn jár és eléggé lerövidíti az utat. Ezután Tivat felől közelítettük meg Budvát. Kotornál amúgy van egy alagút Budva felé, ezt párszor használtuk. Montenegróban nem lehet  60 km/h-nál gyorsabban menni gyakorlatilag a frekventáltabb helyeken. Ezt az utat a két órás célidő helyett 3 óra alatt tettük meg. Budva előtt nagyon hosszú volt a sor mindenki ment be a városba bulizni

Ez az út Budapest-Budva tehát sok pihenővel 15 óra határokkal együtt lefelé. Viszont én mindenképpen meg akartam nézni Dubrovnikot szóval az is egy érv volt emellett az útvonal mellett. Az autópályadíj horvátországban amit kifizettünk egy útra az 260 kuna.

Visszafelé a két határon látott borzalmas hosszú sorok miatt Bosznián át jöttünk (akkor a Durmitorból mentünk Sibenikbe). A montenegrói-bosnyák és a bosnyák-horvát határokon nem fogadott érdemi kocsisor minket (szintén szombati nap) és simán átengedtek, de a zöldkártyát nézték. Összességében jobban lehetett haladni Boszniában, bár tudtommal ezen délebbi részen nincs nagy népsűrűség az északihoz képest. Boszniában a GPS nem volt a helyzet magaslatán, nem tévedtünk el de ezt a rutinom számlájára írom csak :) Gondolom az északi rész rosszabb, vagy legalábbis a fórumokon ezt olvastam.

Ez az út tehát: Zabljak - Niksic - Terbinje (BIH) - Vrgorac (HRV) - Sibenik 436 km (szombat), és két határral sok pihenővel együtt kb 7-7,5 óra volt. Sibenik - Budapest (házig) pedig 8 óra, bár itt volt egy baleset Zágráb előtt és az M7-es szörnyű volt (vasárnap), ráadásul végig zuhogó esőben kellett vezetni az iszonyat feltorlódott forgalomban. Ez tehát lehetett volna 6 is.

Azt hogy merre nem tudom eldönteni míg a másik irányba nem mentem el egyszer, de ez így hosszú volt az tény, engem mondjuk Dubrovnik, visszafelé pedig a Krka nemzeti park kárpótolt, de a másik irányban meg van a Neretva völgye, Mostar stb.

A viamichelin Szerbián át ajánlja 800 km és 11 óra. Ehhez jönnek még a határok és pihenők, azt saccolom ez 13 óra ha minden simán megy.
Sarajevon át pedig 833 km és 12,5 óra + határok és pihenők. Ez is lehet 14,5-15 végül. Egy ismerősöm ez utóbbit megtette - neki 16 óra volt.

III.2. Rendőrök

Montenegróban megállítottak Budva és Niksic között a főúton ahol 80-annal lehetett menni szerintünk, és mutogatták a kézi mérőt hogy 79, mondtuk ok mi a gond? Az hogy szerinte 50-es tábla volt. Adjuk oda a forgalmit, jogsit, fizessünk be Podgoricában 30 EUR-t a postán, menjünk vissza és megkapjuk a papírokat. Na ez nagyon szuperul hangzott...de addig dumáltunk hogy ingyen elengedtek. Elég meleg helyzet volt, főleg hogy nem igazán lett volna kedvem Podgoricába bemenni postát keresni.

Boszniában: a másik autót lámpa hiánya miatt megállították a város közepén, és hogy 20 EUR. Láthatóan utaztak a külföldiekre mert egy bosnyákot intett le, de meglátta a magyar rendszámot a bosnyákot sebtiben továbbintette és helyette a magyar autót állította meg. Hosszas dumálás után, hogy nincs már pénzünk elengedett ez is.

Mindenhol jellemző hogy a tiltást feloldó táblák, vagy a faluvége táblák hiányoznak. Vagy gyakran egy ház nélküli faluban vagyunk, így nem igazán lehet tudni milyen limittel lehet menni. De persze ha a rendőr meg akar büntetni meg fog bármilyen indokkal. Ez mondjuk máshol is így van.

I.3. Vezetési morál

Röviden borzalmas, bár a francia riviéra és olaszország egyes részei sem sokkal rosszabbak. Aki nem rutinos vezető az nagyon óvatosan menjen, ne csak előre hanem a háta mögé is nézzen. Főbb utakon kétszer előztek ránk a túloldalról és épphogy el tudtuk kerülni az ütközést. Ez eddig egész életem alatt talán ha egyszer előfordult eddig, pedig elég sok helyen jártunk már a világban. Egyszer Cetinje felé, egyszer pedig Zabljaknál. - persze ez lehet másoknak nem olyan veszélyes mint nekem.

Budvában és az egész tengerparton a parkolás és közlekedés egyszerűen káosz. Rengeteg autó van és láthatóan nincs hozzá infrastruktúra, se parkoló, se út. Mindenki tolakszik, és leszarja hogy a másik hogy közlekedik. Parkolni ott ahol jólesik, akár rá is parkolnak más autóra hogy nem tud elmenni. Egyirányú utcát jelző tábla simán figyelmen kívűl van hagyva. A kanyarban előzés pedig mintha divat lenne főleg a nagy terepjárókkal, amelyek itt is elég gyakoriak. Volt olyan hogy egy kereszteződésben ahol rengeteg gyalogos mászkált fogta magát egy busz megállt keresztben és az összes utasa kipakolta csomagját, addig meg mindeki várt, vagy tolakodott jobbra balra. Ha lassan mész persze ledudálnak és szemmel rögtön meggyilkolnak :)

A fő látványosságok pl. Kotori öböl feletti Lovcen hegyre vezetű út egysávos, centizgetve lehet elférni. Skadarsko tó szintén. A Durmitorba Zabljakba Budvából jó út vezet Niksic-en át, ez volt az egyetlen kellemes meglepetés az utakat tekintve.

Bár horvátországban meg az autópályán húzta ránk egy drogdíler kinézetű csávó az autót mert nem mentünk le elég gyorsan a vadállat elől (150-el mentünk mi).

III.4. Szállás

Két helyen szálltunk meg: Budva - Hotel Tatjana. Itt "némiképp" másképp értelmezték a 2 db négyfős apartmant, mint Nálunk. Konkrétan egy hotelszoba volt 2*4 főre, se konyha se hűtő. Így kerestünk másikat, ami Budvában este nyolckor nem egyszerű -mivel ez egy nyaralóparadicsom a szerb, orosz, montenegrói, bosnyák fiataloknak. Nem ajánlom senkinek hogy Budvában szálljon meg, hacsak nem épp ezt a nyüzsgést, bulizást keresi (bár akkor is át lehet ide jönni a közeli Kotorból mondjuk). Az tény hogy szállás rengeteg van, mi is találtunk tűrhető apartmanokat még csúcsszezonbban, amiben én nem is reménykedtem. Végül egy utcával lejjeb találtunk egy újvidéki lánynál helyet. Aki egyébként az öccsével együtt nagyon kedves volt, csak hogy néha dícsérjem is őket :) 
A Hotel Tatjana-t viszont nem ajánlom senkinek, alig beszéltek angolul és a vitánk a szoba felszereltségéről csöppet  nem volt éppen kedélyes :)
Maga a szoba (mert az egyiket kivettük) amúgy hotelszobának nem volt rossz, de mi nem ezt kértünk. És volt parkolója, olyan helyre nem menjen senki aminek nincs saját parkolója. Ha jól tudom egész Budva fizető parkolós, bár ezt én nem tudom megerősíteni.

A másik szállásunk a Zabljak-beli Sun Village a Durmitorban. Ez viszont kiváló volt, nagy jól felszerelt apartmanok. Alul billiárd, konditerem, ping-pong asztal, angolul jól beszélő korrekt tulajdonossal szép kilátással.

III.5. Árak

Én nem igazán érzékeltem az 1 eurós ország feelinget, sem a szállások sem az éttermek boltok nem extrém olcsók. Olcsóbb mint horvátország ez tény, de pl. a sör a legtöbb étteremben 2 eur. Egy helyen volt 2,5 néhol pedig 1,5 EUR a niksicko (helyi) sör. Zabljakban az éttermekben 7-10 eur a húsételek. 2-2,5 levesek. Budvai tengerparton találni olcsóbb helyet is. Boltban 50-60 cent a 1,5 literes ásványvíz. Strandon a pleskavic-as szendo 2-2,5. Na az viszont nagyon megéri, az isteni finom. Magunk pakolhatjuk bele a zöldségeket egyéb dolgokat. Húst sütni azt tudnak azt meg kell hagyni.
 
Strandokon a napágy+ernyő szettet szinte mindenhová lepakolják, alig marad hely máshol strandolni, ezekért pedig 8-10 eur-t kérnek per szett. De Sveti Stefanban pl. 50 eur, bár ott csak a hotel vendégei strandolhatnak.

III.6. Emberek

Nem szépítek, nem lehet túlságosan kedvesnek nevezni a Montenegróiakat (nem mintha vártam volna), eléggé pokrócok és durva mentalitásuk van, nem meglepő módon. Csak akkor kedvesek ha pénzt kapnak valamiért. Bár néha akkor se :). Angol / német tudás vegyes, van ahol egy kukkot se (Zabljak Javoravca étterem mutogatásos rendelés, de hét végül is megesik ez néha), de pl. a dzsipes túrán a sráccal végig jól el tudtam beszélgetni, szinte folyékonyan beszélt angolul. Nyilván az oroszt preferálják, rokon nyelv és az oroszok felvásárolták fél Budvát, és építik a hoteleket, plusz segítették őket a háborúban.


Nos ennyi...szívesen fogadok bármilyen kérdést és építő észrevételet

11 megjegyzés:

  1. Nagyon élvezetes és részletekbe menően hasznos beszámoló volt.
    A képeket nézve és a leírásokat olvasva azonnal mennék vissza, nekem nagyon tetszett ez az ország! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, hát igen a Kotori öböl az olyan hogy azt egyszer látni kell és a többi is igen szép. Egy pleskavica-s szendot meg is kívántam most, elmehetnénk a Montenegroi Gurmanba nosztalgiázni :)

      Törlés
  2. Nagyon hasznos beszámoló, örülök, hogy megtaláltam! Dubrovnikot tavaly láttam, a szíves csücske lett rögtön, úgyhogy szerintem is megéri a hosszabb utat! (mondom én, aki oda is repülővel ment :D) Montenegróba idén készülünk (készültünk? :)), bevallom, kicsit elbizonytalanodtunk a beszámoló alapján, na nem a képek alapján, hanem nem tudom, férfi híján 2 barátnőnek mennyire okos dolog :) Főképp hogy nem azon típusba tartozunk sajnos, akiknek egy-egy mosolya meglágyítja a rend éber őreinek szívét, sőt :) Bár minket kissé felszínes módon inkább csak a Kotori-öböl és a Budvai riviéra érdekel (de az nagyon, és nem a buli, hanem a szép óvárosok miatt), max Stari Bar, tehát az egysávos szerpentineket tán el tudjuk kerülni. Szóval még filózunk, belevágjunk-e vagy várunk a csodára, hogy valami épkézláb férfi elvisz minket oda, addig meg preferáljuk inkább a repülővel elérhető, tömegközlekedéssel bejárható nyaralási célokat...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Lilla, én azért be vállalnam a Helyedben, amire mint kis negatívumkent emlékszem az főképpen az autozashoz kapcsolódott. Ellenben Kotor tényleg nagyon szép. Onnan egy rakat szervezett út is van, hajóval, busszal. Azt hiszem Tivatban van a reptér a kotori öböl túloldalán. Összességében nekem tetszett az ország, csupán objektív beszámolót akartam írni, elremiszteni senkit nem szeretnénk. Üdv. Robi

      Törlés
    2. Igen, Tivatnak van reptere, ezért még szóba jöhet egy Belgrád -Tivat repülés, a kocsit meg Belgrádban hagynánk (tavaly Zágrábból repülünk Dubrovnikba, ha valakit érdekel, hetente egyszer Eszékről is van járat). De az eredeti terv autós utazás lenne, mármint idén Montenegróba, megszakítással, így nagyobb mozgásterünk lenne. Még van idő eldönteni, de nagyon jó volt az objektív beszámolód, pont erre van szükség ahhoz hogy jól tudjunk dönteni, és ne érjen csalódás! Plusz nagyon informatív is! És jó ötlet visszafelé a Krka Nemzeti Park!

      Törlés
  3. Köszönöm a beszámolót, bár egy kicsit másképp tapasztaltam tavaly. Montenegró piszkos drága. 10 Eur-t fizettünk két kávéért, a csirke kilója szintén 10 EUR volt, pedig igyekeztünk nagyobb helyen vásárolni, ha kellett. Az emberek kedvesek voltak, mihelyst megtanultunk egy két szót a nyelvükön, azt nagyon díjazzák. Idén is mindenképpen Montenegro. Budván szállunk meg, mint tavaly, de a legjobb strand a mellette lévő Jaz. Egyszerű, nincs annyi ember, és a helyiek látogatják.

    Üdv
    Ádám

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Ádám, én köszönöm hogy olvastad a bejegyzésem remélem hasznos volt. Hát a drágaság relatív, én is érzékeltem hogy felfelé mennek az árak. Pár évvel a mi kirándulásunk előtt egy ismerős volt kint és Ők akkor még le voltak nyűgözve az olcsóságon. Persze ehhez a válság is hozzátett - nem mindegy hogy 1 eurót mi itthon 250-260 vagy 300-310 forintért kapunk meg. Az ugyebár rögtön 20%.

      Törlés
  4. Ja... Mi Bosznián át, a Tara folyó völgyén át mentünk... csak ezért az útért visszamennék bármikor. Az út szörnyű, de a látvány, mindent megér

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Ádám!

      Ha nem nagy gond, el tudnád küldeni, vagy be tudnád linkelni az útvonalatokat a Tara völgyén keresztül?
      Mi idén megyünk Ulcinj-ba, és vagy oda, vagy vissza szeretnénk megnézni azt a völgyet.
      e-mail címem: schambee@gmail.com
      Segítségedet előre is nagyon köszönöm!
      Üdv,
      __
      Robi

      Törlés
    2. Szervusz, Ádám!

      Mi idén mennénk Montenegróba, Ulcinjba. Amennyiben nem okoz gondot, kérlek küldd el, vagy linkeld be egy térképen, hogy merre mentetek a Tara völgyén át!
      e-mail címem: schambee@gmail.com
      Előre is köszönöm!

      Üdv,
      __
      Lajos

      Törlés
    3. Szia Lajos, én sajnos nem ismerem Ádám email címét, de ha a Tara völgyet érintették akkor feltételezem Bosznián keresztül kellett menniük. Anno egy fórumon én is olvastam ilyet: Sarajevo majd Foca felé, és aztán át határon. De az útviszonyokat nem ismerem arra, jobb ha annak utánaolvasol azért. Üdv. Robi

      Törlés