Istanbul 2014

Elfogytak a sálak.

Hát vegyünk.

De Pasmina csak Istanbulban van.

Én elhittem, és így alakult hogy újra meglátogattuk Istanbult :)

Ezúttal az ázsiai oldalon lévő Sabiha Gökcen reptérre mentünk Wizzair járattal. Odafelé minden rendben volt, visszafelé viszont a gépünk tönkrement, így Romániából küldtek csere járatot. Ez megdobta egy kicsit az ott tartózkodásunk pár órával.

A reptérről bejutást a hotelen keresztül foglalt minibusszal gondoltuk megoldani. Ennek költsége 10 EUR/fő (úgy láttam mindenhol ennyi). A forgalom brutális, kb. 2 óra alatt értünk be a Sultanahmet negyedbe (szombat), átjutni a hídon se volt egyszerű. Visszafelé hétköznap a reptérre nem volt ilyen hosszú, 1 óra alatt kint voltunk. 

Szállásunk elfoglalása után - amely most jóval sikeresebb választás volt: http://www.saruhanhotel.com/ - neki is vágtunk vacsorázni. A múltkor bevált egyik éttermet látogattuk meg újra.

Ezt sajnos már későn olvastam: 

http://chiliesvanilia.blogspot.hu/2012/01/kedvenc-isztambuli-ettermeim.html

http://chiliesvanilia.blogspot.hu/2014/11/hova-menjunk-enni-isztambulban.html

A lányokkal mindig flörtölő pincér fiú rábeszélte Barbarát egy kis Anatóliai ínyencségre :) - ez egy cserépedényben nagy lángon sütött egytálétel, amit előtted szervíroznak a parázsból, úgy hogy egy karddal lecsapják az edény fejét. Utólag úgy láttuk minden étterem  étlapon tartja. Szerintem ez nagyrészt turistacsalogató "ceremónia" valószínáleg ez a fogás drágább mint egy átlagos.

Jó hely ez az Istanbul csak ne lenne a sör ilyen piszok drága (8-10 líra, árfolyam kb. 110)  még boltokban is 5 TRY.

A megfelelő fertőtlenítési procedúra után beültünk a korábban kinézett kávézóba, ami arról híres hogy szép a kilátás a Kék Mecsetre a tetőről. Nos valóban nem annyira rosz:

A hely neve Cafe Grande.

A második napon a Sultanahmetben ténferegtünk: Aya Sophia, Kék Mecset, Yerabatan, néhányan közülünk még nem látták Topkapi-t stb. Lásd korábbi Istanbuli bejegyzés.

 

Próbáltunk korábban fel nem fedezett kis utcákon haladni, és elég szépekre bukkantunk.

Ami viszont érdekesebb volt az a Karakoy halpiac, át kell menni a Galata hídon, és átmenni alatta - ott található a halpiac. Nos itt lehet venni frankó halas szendvicset, és más jóféle dolgokat is. Kicsit romkocsmás a feeling, az Aranyszarv öböl partjára vannak roskadt asztalok, székek lerakva és ott lehet elfogyasztani az ételünket. Must See kategória.

Következő nap hajókirándulásra mentünk, amelyet páran megszakítottunk Kanlica faluban, mivel múltkor annyira bejött a yogurdu, hogy most is ennünk kellett...többször is. Kanlica amúgy helyes kis falu, fel lehet sétálni egy kis dombra, szép üdülők, szinte karnyújtásnyira van a 2. Boszporusz híd az egyik étterem teraszáról. Szerintem megéri kimenni ide.

A hajó amúgy a Fekete tengerig megy, de mi azt már korábban megnéztük, így azt kihagytuk. Visszafelé ugyanott megáll a hajó, fel lehet rá szállni. Kb. 4 óránk volt igy Kanlicában.

 

 Visszaérvén Istanbulba szép naplemente fogadott:

Harmadik napon a Taksim tér környékén sétálgattunk, majd egészen el a Dolmebahce palotához. Visszafelé találtuk ezeket az érdekes lépcsőket.

Istanbul még mindig jó hely :)