2013. október 10., csütörtök

Dolomiti

2013 nyarán újból a Dolomitok felé vettük az irányt, mert aki látta ezeket a hágókat és hegyeket az mindig visszavágyik...

Utunk sajnos nem indult túl jól, az osztrák határt elhagyva a B50-es úton a másik autó kapott egy defektet. Valahogy úgy gondoltam korábban, hogy ez probléma, de hogy orvosolható valahogy. Szóval csak azért hogy ha valaki rákészülne erre elmesélem röviden kálváriánkat.


Hát sajnos nem könnyen orvosolható...előszőr persze felraktuk a pótkereket, amivel 70 km/h-al eldöcögtünk Ausztriában egy gumiszervízhez, ahol nem volt megfelelő gép, majd egy másikhoz irányítottak Eisenstadtba, ahol csak a gumicserét vállalták volna (ÖAMTC - osztrák sárga angyal), de nekünk persze nem volt csere normális kerekünk...de honnan a pékből is lett volna nálunk.
Akkor menjünk ide meg oda venni. Odamentünk zárva volt. No erre visszajöttünk M.o.-ra és megnéztünk még két gumiszervízt. Ők még éppen nyitva voltak délig, az egyiknél ekkora abroncsot nem is láttak még, menjünk a másikhoz --- ott ekkora gumijuk pont nem volt. Kérdeztük akkor mi csináljunk. Hát ők azt nem tudják...na ennyit a gumisokról.


Nos már láttam magam előtt hogy eddig jutottunk. Az lett volna a megoldás, hogy a másik autó Bp-re visszakocog, és kerít egy másik kereket, vagy esetleg másik kocsit. Node a pótgumival ennyit nem lehet menni...mondta Béláék garázsmestere. Csöppet 22-es csapdájában éreztem már magam, itt nincs ilyen gumi, de elmenni meg nem lehet az autóval messzire. Akkor mi legyen??


Végül lehozták a téligumi szettet 5 óra múlva Sopronig, azt lecserélték és azt használták a továbbiakban. Addigra mi a másik autóval már a Dolomitokban voltunk mondjuk, mert azért még 5 órát már nem volt kedvünk elcseszni, így is 3 órás késésben voltunk.


Szóval akinek hátul a pótkerék helyén mankókerék van....hát az el van meszelve egy külföldi defekttel és kösse fel a gatyát ha ilyen helyzetbe kerül (és nem teljesen szabvány abroncsa van). Ha befér vegyetek ide egy rendes pótkereket felnire szerelve természetesen.


Nos jöjjenek a vidámabb részek :)

Amúgy az útvonalunk: Bp-Graz-Villach-Spittal-Lienz-Silian-Bruneck-La Villa volt. Szállásunk San Cassiano előtt Costadeldoi-ban volt. Ez elméletben 8-9 h út max.

Cinque Torri


Első nap az általam legjobban várt túra volt, amelyet pár éve egy eső hiúsított meg, de most csodás időnk volt, le is égtünk rendesen. A Valporala hágón (2192 m) és a Falzerago hágón (2109 m) keresztül negyed óra alatt értünk el a felvonóig (1900 m) kocsival a szállástól, ami szuper jó központi helyet volt. A felvonó egy nagy parkolótól indul és a Scoiattoli menedékházhoz (2280 m) visz, ahonnan már látjuk is a Cinque Torri-t mai fő célpontunkat. A lift, felvonó ára oda vissza 14 eur. 

 


A Cinque Torri környékén szabadtéri 1. világháborús múzeum van, bunkerekkel, lövészárkokkal és páratlan kilátással. Elsőként ezeket fedeztük fel, illetve érdeklődve figyeltünk a sziklamászók tömegét, ahogyan fent csücsültek már a sziklák tetején.



Cinque Torri
 

Ezután következett a nehezebb rész, az Averau menedékházig sétáltunk el (2413 m) majd tovább a Nuvolau-ig (2575 m), majd vissza. Az utóbbi hüttéből a hegy másik oldalára is nagyon szép a kilátás, és persze visszafelé a Cinque Torrira háttérben a Tofana...



 

Egy jó kis térképrészlet:

 
Mivel még jó időben voltunk mikor megérkeztünk a kocsikhoz, elugrottunk még a Missurina tóhoz, amit körbesétáltunk.


Piz Boé

Egy viszonylag könnyen megmászható csúcs a Dolomitokban a 3157 m-es Piz Boé, amely a Pordoi-hágóból érhető el. Egy felvonóval fel lehet utazni 2200m-ről 2800 körülre. A kilátás már innen is pazar, kissé holdbéli a táj, de gyönyörű, a levegő pedig kristálytiszta. Túránk eleinte lefelé vezet, mígnem a kráter szélénél elérjük a másik menedékházat. Több túraútvonal is van, nem a Rif. Boé-sat kell követni, mert az egy újabb menedékház a tömb túloldalán, és onnan nagyon meredek apró-köves út vezet fel. 

Piz Boé közelében

A Casa Fassana-t kell követni, ami szintén meredek út persze, de nem annyira törmelékes, így "könyebben" mászható. A pordoi körül kocsival szép hágó túrát lehet tenni, odafelé a Passo Gardena-n mentünk át, de útbaejthetjük még a Sella hágót is. Mindegyik 2000 m feletti hágó, megküzd az autó míg felérünk. Az én személyes kedvencem a Gardena hágó egyébként.

Tre Cime di Lavarado / Drei Zinnen

A Dolomitok emblematikus csúcsai a Drei Zinnen, főleg sziklamászó berkekben. Viszonylag korán indultunk, de már így is nagy sorok fogadtak minket a fizetőkapunál, ahol 22 EUR leperkálása után egy brutálisan meredek úton kellett felautózni 2200 m-re az Auronzo hüttéig. Többször egyesben bírtunk csak vánszorogni. Szerencsére még volt fent parkoló, szerintem az utolsó parkolók egyikét csíptük el. Túracipő  húzás után nekiláttunk a túrának az Auronzo hüttétől a Rif D Lavaredo hüttéig mentünk el első etapként.  Jól láthatjuk innen a Monte Paterno 2744 méteres csúcsát, valamint a Toblin 2617 méter magas sziklatornyát. Megkerültük a tornyokat, és egy kisebb túraútvonalon ereszkedtünk le a másik oldalra, amely sziklás terepen vezet végig a Lange Alm hüttéig, ahol megtalálhatóak a tengerszemek is. Ha szerencsénk van szép tükröződő képeket készíthetünk és tehenekkel is találkozunk.


Drei Zinnen / Tre Cime d Lavarado
 

Bolzano


Egyik esőnapon, amikor a hegyekben elég cidri volt meglátogattuk Bolzanot (ahol persze kánikula volt). Az autópályáról lehajtva gyakorlatilag egy nagy központi parkolóba tudunk beállni, ami a belvárostól pár száz méterre van, zseniális megoldás.

Bolzano egy elég élhető város, szép terekkel, utcákkal, kastélyokkal, több felvonó is megy innen a közeli fennsíkokra, és várkastély is jó pár található a közelben. 


Bolzano


Ha erre járunk érdemes felmenni Soprabolzano-ba, ahol Renon-ban meg lehet nézni a földpiramisokat, vagy hegyi vasúttal lehet furikázni a fennsíkon. 

A Bolzano-i völgyben rengeteg almát és szőlőt termelnek, mindkettőt megkóstoltuk bizonyos formáiban. Előbbit gyümölcsként, utóbbit borként :)) 

A süd-tiroli borúton hajtottunk ki a városból (kijöttünk a parkolóból és már azon is voltunk), első megállónk Kaltern/Caldaro volt, ahol több pincét is találunk. Főképpen fehér fajtákat lehet kóstolni pl. Tramini, Pinot Blanc, Chardonnay van helyi vörös fajtájuk is: Lagrein. Nekem mindegyik bor kicsit "zöld"-nek tűnt, némi napfény még nem ártott volna nekik, de amúgy ihatóak voltak. A faluban van egy fogaskerekű vasút is, amely állítólag a legmeredekebb Európában (Mendola funicular railway)


Kaltere See / Lago Caldaro


Castelvechhio


Castelvechio-ba egy gyönyörű keskeny kis hegyi dűlőúton mentünk át, itt egy kis kilátó is van a Kaltere-See-re. Az egész falu 3 házból áll, csodálatos nyugalom volt.
Tramin volt a végállomásunk ahol egy nagy gigaborászat kostolótermében még megkóstoltunk 6-7 bort. 


Tramin
 
Siussi Alps / Seiser Alms


Összeségében nekem ez a túra tetszett a legjobban. A Siusi Alpok egy szép fennsík a Dolomitok nyugati felén. A Seiser Alm Európa legnagyobb havasi legelője, fennsíkja (160 km2). A helyiek nagyon büszkék hagyományaikra és az itt található szép tájra. Siusi-ból lehet felvonóval feljutni 14 eur költség per fő. Compatsch-ba visz a felvonó, oda elvileg autóút is van, de van egy behajtani tilos tábla 9-17 óra között. Ott persze van egy parkoló, ott lehet hagyni a kocsit és busszal felmenni (az is 14 eur). 

Azt hiszem a felvonó kb. 800 m-t tesz meg szintben, és 4-5 km hosszú, nyáron kis tumultus kialakulhat a beszállásnál.
A fennsíkon is van több felvonó, de itt már érdemes egy jó körtúrát tenni a jól kitáblázott, gyönyörű utakon. Előtérben a zöld fennsík, tehenek, háttérben a dolomitok...mintha egy windows háttérképen túráznánk.

 
Mount Sciliar

A felvonónál szerzett térképet követtük, előszőr a Panoráma menedékházig (2009 m), közben gyönyörű kilátással a Mount Sciliar-ra., majd utána az Edelweiss hüttiég mentünk (2-es 7-es út) majd 12-esen az Almrosenhüttégi, és 30-ason vissza. Nagyon jó kis kör kb. 12 km lehet, kisebb szintemelkedéssel csupán (100-200 m). Az edelweisshütte nagyon hangulatos, isteni finom sütik vannak és egy kis tó is.



Siussi Alps
Egy jó térkép: http://www.val-gardena.com/images/gardena/maps/groeden_sommerkarte_2005.jpg 

Brixen


Brixen is kellemes meglepetés volt számomra, nem egy nagy házakból (hotelekből) álló alpesi falu, hanem nagyon szép főtérrel, kis utcácskákkal rendelkező helyes kis város. 2-3 órát simán el lehet tölteni benne, egy kis kávézgatással ebéddel ilyesmi. Előtte található egy sörfőzde is, lehet hogy az is látogatható, de azt nem próbáltuk.

Brixen főtér
 
Nagyon látványos a főtéren a dóm, amely belülről is nagyon szép. Igazi tiroli specialitásokat (gombócok, tiroli röstl) lehet kóstolni az éttermekben és akad jó pár ínycsiklandó fagyizó is.
Bovec


Visszafelé egy éjszakát Bovecben töltöttünk és megnéztük pár érdekes látnivalót (Boka vízesés, Soca forrás, Soca szurdok, Lepena szurdok) - lásd Szlovéniai bejegyzések.


Lago del Predil
Vasárnap utaztunk haza, a szokásos Jois-i vacsorával megszakítva az utat (Kardinális mindenek felett :)

 (a 80 oldalas programfüzetünket kérésre szívesen elküldöm)

1 megjegyzés:

  1. Gyönyörű a Tre Cime fotód a virágokkal előtte!! Még nem jártam ott, de nagyon szeretnék valamikor.

    VálaszTörlés