2013. augusztus 4., vasárnap

Tokaji borvidék

2013 júliusában a szokásos balatoni "bike & wine" programot másik helyszínre raktuk, mégpedig a Tokaji borvidék szívében elhelyezkedő Mádra. Szállásunk a Valéria vendégházban volt, amely színvonalas, jó ár-érték arányú szállásnak bizonyult. A méter-vastag falak különösen jó szolgálatot tettek a 35-38 fokos kánikulában.  Jól felszerelt konyha, hátul komplex grill+tárcsa+bogrács felszerelés. Nagy társaságoknak (is) kiváló.

Négy napot töltöttünk el az alábbi programokkal. 

 
Péntek: leutazás után (2,5 h Bp-től) mi Ritával rögtön nyeregbe pattantunk, és a még nem annyira kánikulai napot kihasználva = 30 fok, áttekertünk a hegyen át Erdőbényére. Az útvonalunk sok kihívást rejtett magában, kővel felszórt, nyomvályús, kemény útszakasz volt, de legalább nem unalmas :) A 20 km ami a Béres borbirtokig volt kemény erőpróbának bizonyult a hőségben.


Útvonalunk: az alábbi lehetett. Próbáltunk a Drótszamár fesztivál útvonalára rákeveredni, több kevesebb sikerrel.





Kitekertünk a falu elejére az első Mádi borházon és a faluhatáron is túl és ott balra fordultunk a szőlődomb felé, elahaldtunk a Király dülő előtt, amely mellett feltekertünk az öntözőcsatornáknak is használt beton "utakon". A meleg itt elég sokat kivett belőlünk/belőlem, mivel egy fikarcnyi árnyék sincs, és igencsak emelkedik az út. A kilátás viszont idilli.
 

A dülő előtt elhaladva balra fordultunk és feltekertünk a dülő mellett, itt földútra váltottunk amelyet végig követtünk. A google map-es térképet egész jól lehetett követni  közeledtünk a drótszamár fesztivál útvonalához. 

Mádi dűlőtúra biciklivel


Elérkeztünk egy hármas kereszteződésig. Itt csatlakozhattunk volna az erdőbényei drótszamár fesztivál útvonalára valószínűleg, de inkább egyenesen legurultunk egy meredek köves, lombos úton. Ez az út belecsatlakozott egy magán aszfatlútba amelyen jobbra fordultunk a vízmű mellett, és végül ez kivitt a 37-es úttal összekötő útra. Itt balra fordultunk és hamar meg is érkeztünk Bényére. 

Kemény útvonal, tábla semmi, útminőség nehéz - csak hegyi bringával és sok vízzel vágjunk neki.


Három órára érkeztünk meg a Béres pincéhez, amely a falu túloldalán található. Ide már megérkeztek az autóval közlekedő barátaink is, és egy borkóstolón vettünk részt jó pár finom száraz borral, és a végén egy isteni finom aszúval. Feldobtuk a bringákat a tetőcsomagtartóra és bevásároltunk a faluban található juh/kecsketejes nénitől és visszautaztunk Mádra. Egy finom grillezés és véget is ért az első nap. 

Béres pince


Szombat
 
Egy keményebb biciklitúrára készültünk, amelynek keretében az alábbi útvonalat jártuk be:
Mád - Tállya - Sima - Boldogkőújfalu
 


Tállyáig aszfalt úton vezet az utunk, a faluban a piros túraútvonalat kell megtalálni amely az Aranyos völgyig vezet, ezt követhetjük szinte végig. A kőfejtőt megkerülve egy helyen kétfelé ágazik az út, jobbra a piros, balra pedig egy szélesebb út, itt a szélesebbet kövessük ami egészen a Hideg völgyi vadászházig elvezet. Itt már fatáblán is jelzik, hogy merre van az Aranyos völgy, ami innen aszfaltozott erdőgazdálkodási úton érhető el. 

Ha legurultunk, akkor mi itt jobbra fordulva eltekertünk Simáig, és mehetünk még egy tovább Baskóig, ami zsákfalu és nincs tovább. De errefelé keményen emelkedik az út. Nekünk jelenésünk volt három óra körül a Bestillo pálinka főzdében így arrafelé vettük az irányt. 
A Simába vezető út
Boldogkőújfalu előtt


A bestillo-nál egy 5-ös pálinkakóstolóra becsatlakoztak a többiek is akik nem tekertek. Egy új, gyönyörű légkondícionált nagy kóstolóteremben vettünk részt a professzonális kostolón.

Bestillo - a gönci barack három formája


Minden pálinka nagyon finom volt: főleg a gönci barack és a vadcseresznye ízlett nekem nagyon. No meg a kajszi barack szörp :) A gönci barack eredet védett gyümölcs, csak itt lehet megtalálni és nagyon finom lekvár, szörp, pálinka készül belőle. Megnéztük a főzdét is ami nagyon modern. 

 
A bicikliket felraktuk a kocsikra, és Encsen az "Anyukám mondta" étterem felé vettük az irányt. Ne rettentsen el minket a falu és a környezet az étterem kárpótolni fog és felejthetetlen élményben lesz részünk.

Szerencsére volt foglalásunk, amúgy valószínűleg nem kapunk helyet szombat este. Minden ételről csak szuperlatívuszokban tudnék beszámolni így csak felsorolom a kettőnk fogyasztását: előételként burrata (tejszínnel töltött mozzarella) + sonka + tokaszalonna / majd két meleg előétel: kacsamáj mangópürével és toszkán pacal / főétel: kacsazsúr (rozé kacsamell, konfitált kacsacomb, libamáj, káposztás derelyével (5*) és végül egy bombasztikus panna cotta erdei gyümölcs szószban, amelyhez foghatót még nem ettem, soha.

Tökéletes zselatin / tejszín arány és íz. Belekóstoltam még a mangalicapofába is...az se volt kutya és a zempléni bárány tál sem. Tessék menni enni, számomra a best étterem eddig, ever. És desszertben is leverte az eddig csúcstartó Kardinállist Jois-ból.
Elégedetten hazagurultunk a hűvös éjszakában és pár borral segítettünk megfáradt gyomrunkon.

 

Vasárnap
 
Nos aznap olyan meleg volt, hogy inkább a pihenést választottuk és a Bortó-ra történő strandolást, a tó nagyon szép környezetben van, igényesen kialakított kis víztározó. Jólesett csobbani egyett. Utána betértünk az első mádi borházba, ahol rengeteg bort lehet vásárolni, és harapnivaló is akad. Végül Lenkey pincénél vettünk részt egy 6-os borkóstolón. 

Ehhez finom ételeket is kaptunk, a szárazborokhoz egy zöldséges tart-ot (kecskesajt, mangold, spenót, sárga cukkini...) az édesekhez pedig egy kizárólag mandulából (liszt nélkül) készült tortát, ami aszútörkölyben eltett akácvirággal volt ízesítve. Mindkettő zseniális volt, és jól mentek a finom borokhoz. Érdekes volt hogy több borászat is Bp-i befektetők tulajdonában volt, és csak a helyi borásszal, szőlésszel tudtunk találkozni aki a kostolókat tartotta (ez volt a helyzet a Béresnél is, a Lenkey, Budaházi, Barta borászat is hasonló cipőben jár).

Este egy jó tárcsás sütögetéssel zártuk a napot.

 

Hétfő

Ez már a hazautazással telt, de mi még benéztünk a Sárga borházba egy túrógombócos málnakrémleves erejéig. Idézet a magyar konyha online-ről:
"A 37-es út menti Disznókő birtokon álló Sárga Borház a Tokaj-életérzés esszenciáját adja. Az egykor nagy társasági életre tervezett kúria ma is idedelejez mindenkit, aki csak Tokaj-Hegyalján számít: szép borokhoz jó ételeket, emlékezetes beszélgetéseket kínál.
Aki ízlelt már fehér paradicsomlevest bazsalikomos galuskával, valószínűleg vagy a Klassz Bistróban, vagy a Sárga Borházban kóstolta a szemre májgaluskalevesre hajazó, ízében a paradicsom frissességét idéző fogást. Soltész Gábor, a Sárga Borház séfje ugyanis a Klassz Bistróból igazolt Tokaj-Hegyaljára, magával hozva többek között ezt a különlegességet is.
Mád és Bodrogkeresztúr között valaha hét borház is sorjázott a hegyoldalban, melynek ma már egyeduralkodója a Disznókő birtokon álló hajdani Lónyay-kúria, a Sárga Borház. Az egykor nagy társasági életre tervezett kúria ma is idedelejez mindenkit, aki csak Tokaj-Hegyalján számít, esszenciáját adva a Tokaj-életérzésnek: szép borokhoz jó ételeket, emlékezetes beszélgetéseket kínál. Délidőben a személyzeti menüre vagy csak egy kávéra be-beugranak a környék sztárborászai, a havonta megrendezett piacnapon pedig – amikor piaci menü frissíti az amúgy szezonálisan változó étlapot – találkát adnak egymásnak és a borbarátoknak. Itt megszokott látvány, hogy Demeter Zoltán Berecz Stéphanie-val üldögél az időtlen napfényben – a tangóharmonikás épp melléjük telepedik. Bárdos Sarolta, a Tokaj Nobilis birtok borásza kutyafuttában vált pár szót a szivarozó Zarándy Vilmossal, a Sárga Borház vezetőjével, aki bocsánatkérő mosoly kíséretében emel el egy olyan nyitott palackot Demeter Zoltán asztaláról, amelyből már csak néhány üveggel van."
http://magyarkonyhaonline.hu/magyar-izek/bor-mamor-tokaj

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése