Képes beszámoló Elzászból
Májusban Andi és Georges invitálására egy bájos borvidéket ismertünk meg Franciaországban, és azon túl a Mosel völgyet is meglátogattuk Németország és Luxemburg határán.
Brüsszelből indultunk és pár óra elteltével máris első célpontunk Trier közelében voltunk. A város a Mosel folyó völgyében fekszik, melyet utunk végén még érinteni fogunk. Németország legrégebbi városaként aposztrofálják. Egy kisebb sétát mindenképpen tegyünk a városban ha a közelében járunk. Én egy Fleischkase-vel és egy flaska helyi sörrel indítottam a napot.
A legfőbb látnivalók a főtér, a Porta Nigra és egy jó pár katedrális.
A gyors városnézés után indultunk fő célpontunk Elzász felé. Útközben már jó pár kedves kisvárost láttunk a német oldalon is, de mi következő pihenőnket már a határ francia oldalán tettük meg, Wissembourg-ban.
 |
| Wissembourg |
A városnéző séta után folytattuk utunkat Strasbourg felé. Szállásunk elfoglalása után megkezdtük ismerkedésünket az elzászi konyhával, amely régi Franciaország legjobb sörös régiója. Nem vicc, de persze mi inkább a borokért mentünk :)
Másnap egész napunkat Strasbourg-ban töltöttük, úgy gondolom egy nap maradéktalanul elég a város látnivalóira. Hogy nem hazudtam - valóban sörös régió, több micro sörfőzdét lehet találni a városban, ahol kiváló söröket főznek. Például az Au Brasseur. Mindenképpen térjünk be egy-két jó helyi sörre és Flamkuche-re (helyi pizza). Talán 18-ig happy hour is van, így igen kedvezményesen lehet fogyasztani a söröket.
 | ||
| Strasbourg egyik fő látványossága a Petit France |
Másnap reggel kijelentkeztünk a hotelből és irányba vettük az elzászi borútat, amely 170 ! km hosszú és festői kisvárosok öveznek a Vogézek lábánál. Gyakorlatilag minden kisváros gyönyörű, de kiemelendő: Riquewihr, Ribeauvillé, Obernai, Eguisheim, Colmar, Mittelbergheim.
Legnagyobb települései (Strasbourg után) Colmar és Selestat. Mi az előbbiben szálltunk meg és onnan fedeztük fel a környéket csillagtúra szerűen.
Odaúton első megállónk Molsheim volt, sajnos szakadó esőben, de így is átjött mennyire szép ez a kisváros. Ahonnan bizony a Bugatti márka is indult. A gyors séta után Mittelbergheim következett, ahol egy kis tematikus túraútvonal vezet a szőlőkben, pazar panorámával:
A túra után elfogyasztottuk klasszik ebédünket: finom friss bagett, helyi sajtok és szalámik. A helyi sajt Münster volt és rettentő büdös. Persze néha feldobtuk az ebédet más francia sajtokkal pl. Brie-vel. Nos itthon nem igazán szerettem a Brie-t...kint, kicsit más.
Ebben a faluban megkezdtük a borkóstolók sorát, amely igen érdekes erre felé, mivel mindegyik ingyen van. Nincs a pincészeteknek általában borkimérési engedélyük, így a kóstolók -amelyek arra valók hogy kiválasszuk melyik bort vegyük meg - ingyenesek. Ennek megfelelően néhol kis adagot is adnak, tényleg csak kóstoló.
A borkóstolást Dambach la Ville-ben folytattuk, ez a falu sem nézett ki rosszul:
Jobbára fehérborokat lehet kóstolni, fő fajtájuk a rizling, gewürztraminer (ugye milyen franciás kiejtésű borok :), no meg persze pinot blanc. Akad néhol egy kis pinot noir is.
Következő napi programunk Ribeoville volt, nos itt már valóban sokkol a tradícionális elzászi házak tömege. Egyszerűen gyönyörű.
A város fölötti hegyen magasodik egy-két várrom, mi ebből a közelebbit másztuk meg, nem volt magas, de a páratartalom leizzasztja rendesen az embert.
Visszafelé és másnap is beugrottunk Riquewihr-be, de csak azért hogy a sokk tovább folytatódjon. Talán még szebb a város mint az előző. Jellemző hogy amikor már elkattintottam pár száz képet akkor találkoztunk egy felirattal, miszerint ott kezdődött az igazán szép, régi negyed....és valóban itt jöttek a legszebb favázas régi házak, amelyek között nem ritka a több száz éves.
Nem mellesleg itt kóstoltuk a legjobb bort a régióban: Hugel családi pince. Minden boruk nagyon rendben volt. Több kisebb pincénél tapasztaltunk oda nem illó savasságot a borokban, ami persze kell, de nem túlzóan. A Hugel minden bora kiváló volt, tőlük vásároltunk be hazaútra.
Következő napi túránkat Eugesheimből indítottuk, ami szintén egy elbűvölő kis falu. A túránk a Vogézekbe vezetett fel majd egy szép körrel vissza a szomszéd faluba.
Colmar sem csúnya egyébként, elég sok képeslapon szerepel a Petit Venice nevű kis rész, amelynek a közelében egyébként nagyon jó éttermek is vannak. Például a Wistub Brenner, vagy a Wistub Petite Venice.
Meglátogattunk még a fenti kisvárosokon kívűl Selestat-ot, és a Haut-Konigsbourgi kastélyt is. Minden kis faluban városban van egy szuper pékség, ahol kiváló pékárut lehet venni, szinte minden faluban van 2-3 étterem, és 4-5 borászat amelyek mindig nyitva vannak (bár néha délben nem :)
Szóval van élet a régióban. Biciklivel is ajánlott szerintem végigmenni, a kis falvakat összekötő út mellett van egy nagyobb főút és még egy autópálya is , szóval átmenő forgalom nincs - csak a turisták hada.
Gasztro vonalon:
- Inkább németes beütés, nagyon szeretik a savanyú káposztás ételeket mindenféle sertéssülttel, kolbásszal.
- népszerű a flammküche - vékony pizza, hagymás, szalonnás feltéttel
- de azért franciás beütés is van persze, főleg desszert vonalon
- a helyi büdös sajtot a Münstert is széleskörűen használják az ételekben
Az elzászi kalandozások után Luxemburgban is eltöltöttünk egy éjszakát, a határt Schengennél léptük át :)
Az estét Mosel völgyi borok kóstolásának szenteltük. A Mosel folyó határfolyó Németország és Luxembourg között. Nagyon szép nyugodt vidék. Nem is tudtam korábban hogy ennyire északon egy ekkora kiterjedésű borvidék van. A borok zseniálisak voltak, ezüstös reflexek csillámló savak :)
Másnap tettünk egy jó kis túrát még a környéken.
