A 2011-es fő nyaralásunkat Észak-Olaszországba terveztük. Elsősorban a Dolomitok, Süd-Tirol volt a célpont, de ha már arra járunk alapon a Garda tóhoz is elugrottunk.
Egykoron mindkét régió az osztrák-magyar monarchia része volt, mindkét régióban vegyesen osztrákos, és olaszos hatásokat is tapasztaltunk, ami különösen érdekessé tette a nyaralást.
1. nap: Szlovénia - Skocjan barlang/Predjamai vár
 |
| Skocjan-barlang |
A Garda tó 900 km-re van Budapesttől, ezért utunkat megszakítottuk Szlovéniában, Postojnától nem messze száltunk meg. 450 km-et utaztunk első nap, Ljubjana előtt megkerestük a már egyszer kinézett fánkost (Trojane település, 40 km-rel Ljubjana előtt) - megéri ott tartani egy pihenőt az autópályán (főleg a vaníliás fánk finom).
Majd Skocjan-ig meg sem álltunk. Megérkezve rengeteg turista fogadott minket (bár kevesebb mint Postojna-ban anno), majd a temérdek dán, francia, holland turistával közösen bejártuk a classic túrát (viszonylag drága:15 EUR kb 3 km).
A barlang tényleg káprázatos, főleg a második része ahol a Reka folyó föld alatti szurdokát lehet bejárni. A szurdok iszonyú mély és látványos, átvezet rajta egy híd, ami nagyon jó fotótéma. Európa legnagyobb földalatti szurdokát láthattuk és nagy élmény volt. Postojnát 2006-ban látogattuk meg, de a Skocjan szerintebb sokkal érdekesebb.
A barlangtúra után a Predjamai várat látogattuk meg, kicsit későn értünk oda, így már csak kívűlről néztük meg és fényképeztük le (de állítólag nincs is bent semmi extra). Innen már közel volt a szállásunk, egy gyors vásárlást követően (vérnarancsos Union pivo nélkül sehova egy lépést sem).
Szállásunk a Guesthouse Mesec Zaplana-ban volt. Egy vadiúj szárnyban 25 EUR reggelivel, közel az autópályához, de mégis hegyvidéki környezetben. Egyszerűen szuper, nagyon ajánlom mindenkinek. Annyira új volt hogy én bontottam ki a hajszárítót a csomagolásból.
Nagyon finom vacsorát készítettek nekünk (valami vargabéles féle betéttel tálalt marhahúsleves, pulyka ljubana módra (sonka, sajt - de nem egy gagyi cordon blue).
Este csatlakozott hozzánk a másik autó, így immáron hatan ébredtünk és fogyasztottuk el finom reggelinket. Megint kaptunk az isteni "daráltszalonna" szerű valamit, és a házi vajkrémet. Mellé fahéjas alma-körte lekvár és a szokásos szlovén kenyér-kalács....hát degeszre ettünk magunkat.
Mint kiderítettem a "daráltszalonna" szerű valami = zaseka. Valóban darált szalonna van összekeverve hagymával és sertészsírral. Készítik füstölt és sós szalonnából is.
2. nap: Garda tó - Sirmione
Szombaton folytattuk utunkat a Garda tó felé, Velence után már nem voltak sokan az autópályán de addig elég nagy volt a zsúfoltság. Talán szombaton az Adriáról sok német, svájci, olasz turista tért haza.
Sirmione-ben hosszabb időre megálltunk és bejártuk a kis félszigetet és a várost. Két-három órát megéri eltölteni itt és körbesétálni a félsziget partjai mentén. A vár tornyába is érdemes felmenni (4 EUR), csodás panoráma tárul a szemünk elé mind a Garda tóra, az északi partra magas hegyekkel, mind Sirmione-ra.
3. nap: Garda tó - Arco, Riva, Tenno
 |
| Tremosine |
Szállásunk Tremosine régióban Sermerio faluban volt, ez a régió nekem nagyon tetszett 600 m voltunk a tó szintje felett. Maga a szállás pocsék volt, inkább Vesio-ban, v. Pieve-ben szállnék meg. Vagy ha a tó szintjén szeretnénk, akkor Arco, Riva v. Malcesine lenne a legjobb helyen.
A hegyi utak viszont gyönyörűek Tremosine-ben, van egy szakasz (SP38) amely Pieve-ből vezet le egy lélekzetelállító szurdokon át, gyakran csak egysávos az út, és kis beállókon kell elengedni a szembe forgalmat. Vasárnap itt mentünk le a tavat megkerülő 45-ös úthoz.
Én is csináltam videót, de kocsiból nem annyira jó mint ez:
 |
| Tremosine az SP38 végén |
 |
| Garda tó Riva-ból |
Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb út igen szerpentines, és jellemzően egysávos. Az olaszok pedig merészen vezetnek - nem is csoda a sok meghúzott autó. A 45-ös útra leérkezve Limone, majd Riva felé haladtunk tovább. Első célpontunk Arco vára volt, míg a másik autó Verona-ba látogatott vissza. Az Arco-i belváros kellemes, olaszos. Egy meredekebb túra visz fel a várhoz (126 m) rengeteg olajfa között, szép kilátással Riva-ra. Az út végén fizetni kell 7 EUR-t hogy tovább mehessünk. Fentről látszik a legrövidebb folyó, a Sarca folyó is, ami a Garda tóba ömlik.
Bejártuk a várat, készítettünk pár képet (kicsit párás volt az idő). Leérve megéheztünk és egy nagyon finom pizzát, tésztát és a végén egy isteni finom tiramisut költöttünk el ebéd gyanánt.
 |
| Tenno-i tó |
Délután a Warronei vízesést látogattuk meg, hasonló a svájci Trümmelbachfall-hoz csak kisebb. Talán 4 EUR-t nem ér meg, de ha már ott voltunk benéztünk. A 80 m magas többlépcsős zuhatagban a Tennoi-tóból induló Varone folyócska vize zúdul alá, mely később a Sarca folyót táplálja.
Innen tovább mentünk az északi részen a Tennoi tóhoz, amelyet gyalog megkerültünk. Visszafelé a kanyargós autóútról páratlan kilátás nyílik a szőlőtőkék között a Garda tóra.
Lehetett volna túrázni tó feletti erdőbe, a Monte Calino hegyre, a 976 m magasan épült San Pietro menedékházhoz, ahonnan tiszta időben szép a kilátás. A magasból láthatjuk többek közt a Garda-tó északi környezetét, a Monte Baldót és egy sor más hegységet is. Lefelé útközben Calvola (640 m) középkori települést lehet megtekinteni (baraka.hu)
4.nap: Monte Baldo
 |
| Garda tó a Monte Baldoról |
Negyedik napra tettük az egyik legfőbb látványosságot a Monte Baldo hegycsoport csúcsának megmászását. Malcesine-ből a felvonó 1752 m magasra visz fel. Dél körül érkeztünk a felvonóhoz, több parkoló is rendelkezésre áll, a felvonó épületében is és kicsit továbbhaladva is. Mi egy ilyen kicsit távolabbiban raktuk le az autót.
Sajnos hatalmas sor fogadott, 1 órát álltunk sorban, a felvonó díja 18 EUR. Eléggé ritkán jár a kétlépcsős felvonó. Nem tudom miért voltak annyian mintha mindenki ide akart volna felmenni. Vannak biciklis járatok is, és körbefordul a felvonó míg felér.
A felvonó honlapja: http://www.funiviedelbaldo.it
A felső állomásról indul több túra is, és már innen is csodás a kilátás. Főleg ha az épületből kijövünk és balra tartva kimegyünk picit.
Mi a 2132 m-es Cima della Pozette-hez indultunk (7 km, 400 m szint). Az útvonal végig sziklás és kitett, de a gerincről nagyon szép látvány tárul a szemünk elé a Garda tóra és a másik oldalt pedig a Dolomitok sejlenek fel. Nagyon jó kis túra volt, találtam egy kis kecskegidát is :) A gerinctúra nagyon jó arra hogy fényképezzünk, gyakorlatilag mindvégig lehetett kattintgatni, le is maradtam kicsit szokás szerint a többiektől.
Dolomitok
A Garda-tó mellett meglátogattuk a Dolomitokat is, illetve Süd-Tirol egyéb tájegységeit is. Süd Tirolról sokat lehet olvasni különböző oldalakon. Háromnyelvű régió, ha a ladint is idevesszük. Központja Bozen/Bolzano. 70%-ben német nyelvű lakosság lakja. Autonóm terület és gyönyörű ...
5. nap: Bolzano/Bozen
Első napunk Süd-Tirolban Bolzanoban telt, a Garda tó felül érkeztünk dél környékén a városba. Az autókat a zentrum parkolóban helyeztük el (óránként 1,7 EUR). Kissé felderítettük a terepet (Gábor:), addig mi egy-két wurst-ot vettünk magunkhoz. Fő célunk Soprabolzano (1220 m) településre való eljutás volt, ahol egy magashegyi villamos közlekedik Ritten és Soprabolzano kozöttt. Látva viszont hogy elég sok látnivaló van a városban is 2-3 órát eltöltöttünk itt. Az óvárosban egy kellemes körsétát lehet tenni, inkább osztrákos hangulat van mintsem olaszos. Nagyon szuper a zöld torony, és egy keskeny kis árkádos utca. Meg lehet itt tekintetni még Ötzit is. A piacon meg finom érett gyümölcsökkel tömtük magunkat.
Soprabolzano-ba felvonóval is fel lehet jutni, de mi végül Collalbo (a villamos másik végállomása)-t céloztuk meg. Erősen emelkedő, de meglepően széles szerpentiken, rengeteg szőlő között egy gyönyörű panorámás úton emelkedtünk 1000 m fölé. Collalbo-ban épp elcsíptük a következő villamost, a retour jegy 3,5 EUR - ezért 20-20 percet lehet utazni oda vissza soprabolzano-ig. Alpesi tájon vezet a villamos sín, szép kilátással a völgyekre és a Siussi Alpokra (Dolomitok nyugati nyúlványa).
Soprabolzano-ban nagyon finom almaecetet és almaitalokat vásároltunk, amely helyi termék (süd tirol az eu egyik legnagyobb almatermesztő vidéke). Nekünk nem volt időnk túrázni, de a földpiramisok több helyen is látszódtak és gyalog megközelíthetőek (ez a legnagyobb helyi látványosság). Innen 120 km-re osztrák oldalon volt a szállásunk Obertilliachban (Haus Gatterer, csak ajánlani tudom). Főleg az ott működö gasthaus miatt. Első este egy isteni finom tiroli rösztit ettem, de a Kasespatzle is nagyon jó volt.
6. nap: Pragser Wildsee (Lago di Braies)
Obertilliach-i szállásunktól 50 km-re található a Pragser Wildsee. A Brais-i völgyben. Esős napunk volt, de mire odaértünk legalább elállt az eső. Az autót a drágábbik parkolóban (4EUR) hagytuk, ha közelebb mentünk volna a tóhoz érdekes módon csak 3EUR lett volna (?) A tavat 1,5 óra alatt körbe lehet sétálni jól kiépített úton.
Felhős időben is gyönyörű színe volt, napsütésben bizonyára még jobb. Visszafelé egy osztrák Billában vásároltunk (Ausztriában a tankolás és a boltok , szállások is olcsóbbak). Este nem éttermeztünk, ha már rövid napunk volt főztünk egy finom tésztát.
7. nap: Lavaredo tornyok / Drei Zinnen / Tre Cime di Lavaredo
Előző este esett, de csütörtökön verőfényes napsütésre ébredtünk szerencsére. Mai célpontunk a Dolomitok legnagyobb látványossága volt a Drei Zinnen. Toblach-nál kell Cortina felé tartani, majd a táblákat követni. A Misurina tónál volt egy kisebb tömeg, és olasz módszerrel volt megoldva a fizetőkapu is (pocsékul), így 15 percet vártunk mire a 22 EUR-os útpénzt kifizettük és elinduhattunk a hegyen fel az Auronzo Hüttéig. Az út igen meredek, előfordul hogy egyesbe kell visszakapcsolni, és elég kanyargós is (láttunk autót félrehúzódni és kidobni a kisrókát). 2330 m-en van az Auronzo ház, onnan indult a körtúra. Délelőtt a jobboldali részt süti a nap (onnan érdemes fényképezni), délután a túloldalt. A Lavaredo tornyok 500-600 m magas függőleges, sőt egyes helyeken áthajló sziklafalakkal emelkednek a táj fölé. A Lavaredo hütte felé tartottunk. Jól láthatjuk innen a Monte Paterno 2744 méteres csúcsát, valamint a Toblin 2617 méter magas sziklatornyát. Táv: 13 km, szint: fel 450 m, le 450 m.
Mire visszaértünk eleredt az eső, így leindultunk a hegyről az 1800 m lévő Misurina tóhoz, a hegy alján már szerencsére nem esett, így kicsit sétáltunk a tónál.
8. nap: Dolomitok hágótúra
Pénteken a Prodoi hágóba indultunk, ami Südtirolnak inkább Bolzano felé eső rész. A Dolomitok útnak a része, amely Cortina-tól vezet Bolzano-ig. Brunico után tértünk a Gardena hágó felé, az volt utunk első állomása (Brunico 800 m, Gardena 2121 m). Corvara-ból kell haladni a hágó, felé - nekem ez a hágó tetszett a legjobban. Gyönyörű a kilátás vissza Corvara felé és a másik oldalon a Sellajoch felé is.
Egy órát itt megálltunk fotózni, addig a többiek továbbhaladtak a főcélpont a Sasso Pordoi felé. A Gardena utén 1800 m szintre lementünk, majd onnan megint fel 2244 m-ig a Sellajoch-ba. Nagyobb szép innen is a kilátás, de továbbhaladtunk a Pordoi felé. Újból 1800 m-ig lementünk a szerpentikene, majd fel a 2500m-es Pordoi hágóig. A felvonó innen majd 3000 m-ig visz fel (14 eur), ahonnan a Piz Boé csúcsra lehet túrázni egyet (kb. 350 m szint lehet még, és 7 km). Itt már holdbéli tájon jártunk, nem sok növényzet volt, a kilátás viszont fenséges. Jól látszik innen a Sassolungo 3181 m-es csúcsa.
A sok hegymászófelszerelésbe beöltözött ember mellett kissé hülyén éreztem magam rövidgatyában, de a Piz Boé lábáig felmentünk, de a többieket már nem értük utol, szóval ott megfordultunk és inkább fényképeztünk.
A hüttébe visszérve kissé átfáztunk így jól esett a cafe latte. A felvonó tízpercenként jár, nagyon nagy és kis utat tesz meg, kényelmesen lejutottunk a kocsikig (külön parkolódíjat nem kell fizetni). Elindultunk hazafelé, de még előttünk volt a fentről látható szerpentin spagetti, Corvara-ba leérve nem is bírta ki mindenki az utat…elengedtünk mi is egy kisrókát :)
Corvara egyébként a Baida völgy gyöngyszeme, központi helyen található, takaros - inkább itt szálnék meg mintsem Cortina-ban, ha még egyszer megyünk persze.
Hazatérve Obertilliach-ba megittuk jól megérdemelt Tiroler Edelweizen sörünket, és aznap épp friss pataki pisztráng volt menüben a gasthof-ban, levesnek francia hagymaleves és desszert (15 EUR). Ilyen finom pisztrángot rég ettem.
9. nap: Falzarago-hágó, Cinque-Tori
Sajnos szombatra nagyon elromlott az idő, így a napi programot (Cinque Tori, öt új) nem tudtuk teljesíteni. A Falzarago hágóba felmentünk Cortina-ból, és távolról láttuk a sziklaképződményt ami öt újra hasonlít, de a felvonó az esőfelhőbe vezetett bele, így 14 eurt nem fizettünk ki érte. Helyette Cortina-ban nézelődtünk, ill. a hágóban fényképeztünk, illetve visszafelé a Dürrensee-t útbaejtettük.
Este a vacsoránál a helyi ételekkel, és rövidekkel vígasztaltuk magunkat: kipróbáltuk a Tiroler Schimpkrampfot, Tiroli Gröstl-et. A pálinkák közül az Enziant (egy gyógynövény gyökeréből), a Preglert (alma,körte,megypálinka). A gasthof búcsúzóul meghívott egy házi obstler-re is.
10. nap: Hazaút
Vasárnap utazással telt, a 101-es úton Hermagor-t elérve, Villach felé tartottunk ott elértünk az A2-est és szokásos útvonalon Klagenfurt-Graz-Burgenland (Jois kajálás)-Parndorf(újra autópály) - M1 útvonalon hazaértünk. A felhószakadások kissé megnehezítették a dolgot, de Jois-ban a Marillen-Knödel sokat javított a dolgon :) Nomeg az elvitelre vett két szelet Kardinális.
Ami kimaradt:
Lago d Carezza / Karersee
Auronzo - duzasztott Piave folyó
Val di Funes
Federa tó
Másnap a zadlasica szurdokat tekintettük meg, nem is gondoltam volna itthonról képek alapján hogy nagyobb és ilyen látványos túrát lehet itt tenni. 
A rafting során ismerős
szakaszon eveztünk, de mivel 6-os hajók voltak egy kicsit instabilabbak
voltak mint a tavalyi 10 személyes. Sajnos még kicsit aznapos voltam/unk, de a
8-10 fokos víz hamar felébresztett. Majdnem a beszállásnál elvesztettünk egy embert, mivel két oldalt szálltunk be és a folyó felőli oldalon kicsit mélyvízbe sodródtunk. Szerencsére Adri megmentette Henit, hamár mi fiúk oda se bagóztunk :) 
